Mécs László
Adventkor

Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.

Türk Éva: Advent varázsa

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.

(Wass Albert)

Váradi Krisztina:  Adventi szívek

Sötét van, némán ölel körül a csend,
Csak a színes gyertyák fénye lobog nesztelen
idebenn.
Kinn hófehér táj, csodára vár a világ,
Szívünkben is fellobban egy-egy égi láng.
Különös érzés, mely védőn ölel át,
Így üzen az idő, hogy létünk egy fontos
szemvillanás.
Bár nem biztos minden léptünk, vár egy cél,
Ragyogjon bennünk a hit s fényét szórja szét!
Biztató a tudat, minden értelmet nyer,
Így üzen a végzet, hogy egyszer minden
jobb lehet.
S bár néha nem merünk bízni semmiben,
A remény szikrája tüzet gyújt szívünkben.
Milyen nagyszerű szózat hangzik belül,
Így üzen a menny, hogy itt a földön
nem kell félnünk.
Bár gyakran könnyes szemünk s fájdalom ér,
A pislákoló öröm lángra lobban még!
Egészen betölt egy hatalmas erő,
Így üzen a mindenség:Igen,jön,
várjuk Őt!
Bár úgy érezzük, magányosan állunk,
A szeretet parazsa feléled társul.
Advent van, némán ölel a csend,
És a színes gyertyák fénye új értelmet
nyer hirtelen.
A megszentelt csendben érezhetünk csodát,
Hit, remény, öröm, szeretet, ezt adjuk tovább!

Pecznyík Pál: Ádventi szép csillag

Ádventi szép csillag,
árad meleg fényed,
kétezer év óta
a szív tőled éled.
Fényed,  békességet,
szeretetet áraszt,
felvidítod akit
bú, gond epeszt, fáraszt.

Ádventi szép csillag,
fényedben hadd járjunk,
teljen meg fényeddel
vaksötét világunk!
Lássuk meg az úton:
mi egymásért élünk,
mi segítünk másnak,
más meg segít nékünk.

Ádventi szép csillag,
Isten szép csillaga,
földre szálltál értünk,
bár várt a Golgota.
Akkor is úgy jöttél
hontalan, szegényen,
ma is otthonra vársz
bűnbánók szívében.

 Rainer Maria Rilke: Advent

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye -
szelet fog - készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

Sándor Ernő: Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.

Az ég alatt, a föld felett
pusztítva jár a gyűlölet...
Adventi hajnal zápora
e csendes téli reggelen
nyugodj meg fájó lelkemen.

Adventi hajnal zápora,
új boldog élet mámora
ó, hullj reám, ó, hullj reám!
Hozzátok el a nagy csodát
ezüst mezők, ezüst világ!

Szécsi Margit: Ádvent

Simon Józsefné: Advent idején...

Csíp a hideg, fúj a szél,
December van, itt a tél,
A kályhákban tűz zenél,
Hallgassuk meg, mit mesél...

Minden Advent idején,
Koszorúkon gyertyafényt,
Szemek tükrén: Hit, s Remény,
Gyémántként úgy látom én...

Majd eljön a Szeretet,
Örömöt hoz, s ünnepet,
Boldogok az emberek,
Senki nem ejt könnyeket...

Szív a szívhez jut közel,
Szeret, örül, átölel,
Béke lesz a világon,
Mert érkezik karácsony...

Turmezei Erzsébet: Adventi éjszaka

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!

Szabolcska Mihály: Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Ő lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jő fel
Idvezítőnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!

Paszternák Éva: Advent

Áldott a méh, mi akkor megfogant
az Úr akaratából,
és áldott a Magzat,
ki növekszik, s ünnepet készít a mából.
Sovány vigasz helyett
gazdag asztalt terít,
s áldott a kéz, melyből a fény
áldássá születik.

Eltévedt lelkeink kiutat remélnek,
az erdők mélyéről, hangzik fájó ének,
de meződön bárányid,vígan legelésznek.
Átjárta őket az angyalok hangja,
s a gyertyaláng vörös, világosság magja
visszatükröződik a szembogarakra,
és áldott ki, vágyik ugaron a magra.

S áldott, ki ma is bízva néz az Égre,
csillagokból hulló halvány, sárga fényre,
megfürdeti lelkét, áldozásra szépül,
a Megváltó gyermeket befogadni készül.

 Zsiga Lajos: Advent 

Túrmezei Erzsébet: Adventi út

Te emberi utunkat végigjártad,
Éles kövei lábad is sebezték,
Ismerős neked a gond, félelem, bánat,
És jól tudod, hogy most is hányszor kell még

Rögös utakon roskadozva mennünk,
Fáradtságot, fájdalmat viselve...
S most ismét karácsony lesz és a lelkünk
Tiszta fényekre, boldog énekekre Sóvárog.

Hozzád kiált szívünk vágya:
Ajándékozd minekünk békességed!
Vond adventi utunkat ragyogásba!
Hiszünk, így cselekszel, ha kérünk Téged.

S ha a szent éjszakában Betlehem
Kis jászla elé borulunk,
kezed Tedd rá hajszolt szívünkre csendesen,
Hogy minden vihar elcsituljon bennünk,
És boldogan ujjongva énekeljünk:
Karácsony! Földre szállt a szeretet!

Orgoványi Anikó: Advent

Egyre hosszabbak az esték,
sötétek a hajnalok,
s az utcákra leköltöznek
vendégváró csillagok.

Ragyognak a házak, utcák,
nyüzsög még a forgalom,
ám vasárnap éjszakánként,
gyertya gyúl az asztalon.

Mikor ég már négy lángocska,
Szent Karácsony közeleg,
és a világ megtisztulva
köszönti a Kisdedet.

Z. Farkas Erzsébet: Négy gyertya

Advent négy hete...

BÉKE harmóniája ringat csendesen
imára kulcsolom kezem,
didergő fényben átnézek az éveken
óvjon, formáljon kegyelem.

A HIT lángja meggyújtja Advent gyertyáit
fölemeli holnapunkat,
elindítja szemeinknek sugarát
Glória, oltáráldozat.

REMÉNY árasztja el kitárt lelkünk zugát
a Megváltó közeledik,
fölragyog a csillag, hangtalanul kiált
a kis Gyermek megérkezik.

Sugárzó SZERETET az istálló körül
égő királyi tekintet,
érthetetlen borzongás, a tél megenyhül
négy gyertya ég, békét teremt.

Végh Tamás: Ádvent elé