Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Archívum
Linkek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Várnai Zseni:Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!"

(Devecsery László)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött."
(Márai Sándor)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meggyesi Éva

Ünnepkor

"Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme."
(Calvin Coolidge)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja."
(Horváth Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Akinek a szívében nincs karácsony,
nem fogja azt a fa alatt sem megtalálni."
(Roy L. Smith)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket."
(Nicole Wise)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentovics Éva
Mikulás-Köszöntő

"Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

" A karácsony az az idő, amikor engeded, hogy a szíved vezéreljen." (Patricia Clafford)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A karácsony nem lenne karácsony ajándékok nélkül.

(Louisa May Alcott)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés.
Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".
(Müller Péter)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ajándék nem csak a karácsonyban, de az egész évben benne van.

(Csitáry-Hock Tamás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világnak azt kívánom:
legyen szívében karácsony!
Közeleg, ideér holnap,
szavaim már harangoznak."
(Falu Tamás)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Soha ne aggódj a karácsonyfád mérete miatt! A gyermekeid szemében legalább 10 méteresnek tűnnek."
(Larry Wilde)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

Weöres Sándor
Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A karácsony a csodák időszaka, ilyenkor minden lehetségesnek tűnik.

(A semmi közepén c. film)

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

"Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok."
(Ady Endre)

 

 

 

 

 

 

 

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
(Vörösmarty Mihály)

 

 

 

 

 

 

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
(Arany János)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karácsonyi versek... 6

 

 

Boldog Karácsonyi Ünnepeket!
 
Sárhelyi Erika: Pillanatfelvétel ünnepek után
 
 
December huszonnyolcadikára
az ünnep lassacskán elcsöndesül.
Makacs útját a tél tovább járja,
s a köd a fákra némán ráfeszül.
 
Dermedt girlandokat cibál a szél,
s kioltja az utolsó lángokat.
A parkban egy nő magában beszél,
közben apró harangot rázogat.
 
A hétköznappá szürkült reggelen
ablakok mögé szorult a béke.
Egy fenyő és néhány csillogó dísz
a karácsony végső menedéke.
Schmidt Károly Imre: Karácsonyi vendég
 
A fenyőfa alól kikukucskál valaki,
Csillagszóró két szép szemét reám szegezi.
Összenézünk, s az örömtől eláll a szavunk,
Rájöttünk, valahonnan ismerősek vagyunk.
Tekintete simogat, bársony a mosolya,
Mindenkihez van néhány örömteli szava.
Megfordulok mindenhol, boldogan meséli,
Megyek sok-sok családhoz örömet szerezni.
Mondókája simogatja testet, s a lelket,
Hallgatni Őt bámulva, tátott szájjal lehet.
Elárulod, kérdem, a becsületes neved?
Megmondom én, nem titok, nevem a Szeretet.
Családotok körében olyan boldog vagyok,
Ha
Mindannyian akarjátok, itt is maradok.
 

Siktár Éva: Karácsonyi üzenet
 
 
A csoda Benned van, csak figyelj a hangra
megszólít téget, ne gondolj búra, bajra
ne törd darabokra szép kis életedet
figyeld a hangot, szépíti kicsi lelked
Lelkedet melyből árad a sok szeretet
nyújsd át gyorsan szaporán az embereknek,
visszakapod milliószor mit Te adtál
boldog így lehetsz, mert jó ember maradtál!
Jó ember maradtál így éled életed,
éltető napsugár hozza a fényt neked!
Szeresd az EMBERT lelkedből úgy igazán
nem egy pillanatig, hanem nap nap után!
Kívánom Neked legyen szép az ünneped,
szeretteid körében éld az életed
vár még Rád boldogság, millió szeretet,
Kellemes, szép karácsonyt kívánok neked!
Sárosi Árpád: Karácsonyest
 
 
Terítsetek csak ma is eggyel többre,
A jóságkapu legyen nyitva,
Ki tudja kiket sújt az élet ökle?
Ki áll az éjben kitaszitva?
 
A pásztorcsillagot nagy köd takarja
És Bethlehem oly messze-messze...
Hadd zúgjon ma a szeretet harangja
S ki szenved, azt ide vezesse.
 
A jóságkapu két szárnya kitárva,
Mindenki szelhet kenyerünkből, -
Az elesett, a bánatos, az árva,
S ki megtisztulni vágy a büntől.
 
A Bethlehemi jön be e kapun át,
S megáldja hivó asztalunkat,
- Velem van az, ki a szegénynek is ád,
S útravalót a lelkéből juttat.
Schvalm Rózsa: Örömóda zengjen!
 
 
Fehér ruhát sző az adventi álom,
át a gomolygó, szürke ködhomályon.
Gyertyaláng lobban, áttör a sötéten,
patyolatot ölt fel szív és a lélek!
 
A Karácsony boldog, szép ünnep legyen,
árad a földre az égi kegyelem!
Nyugalom, béke szálljon a világra,
segítő kezet leljen aki árva!
 
Ég - Föld Urának örömóda zengjen,
szeretet nyelvén szóljon minden ember!
Némuljanak el a háborúk, harcok,
nézzenek egymásra mosolygó arcok!
Sík Sándor: Ó tiszta csend!
 
 
Hallgass el egy kicsit, te mocskos utcalárma!
Legyen ablakod, ajtód, a füled is bezárva;
És állítsd el a rádiót.
Lelkem, celládba térj s földig zuhanni engedd
Figyelmed függönyét, úgy ünnepeld a csendet
És benne minden földi jót.
 
Hallgatva ünnepeld csendjét az értelemnek,
Melyben a gondolat villámai teremnek,
A zengő percek ihletét,
Melyben kibomlanak a lélek mérhetetlen
Arkangyal-szárnyai, s szóban elférhetetlen
Zenét suhog a szent setét.
 
A hallgatást idézd, a szívek drága csendjét,
Amelyben megfogan a két-malasztú szentség:
Hűség, barátság, szerelem.
Ó sírig és síron túl mosolygó szent szövétnek,
Amely odalent nőttél a lét előtti létnek
Hangtalan örvényeiben!
 
És csukló térdeden imádd a csendek csendjét,
Amelyben önmagával beszél a Végtelenség,
A hallhatatlan hallható.
Térden virraszt az éj és mindeneken csend ül,
Amikor a magát megtáró Végtelenből
A föld szívére száll a szó.
 
Emlékszel: Hóreben, barlangja odujából
Milyen borzongva leste a zord Illés, a látó,
Az Istent, aki elvonul.
Milyen hiába leste sebes szél viharában,
A földrengésben is, a tűzben is hiában:
Suttogó szellőn járt az Úr.
 
Gépkattogása közt a rohanó jelennek
Engedj, ó tiszta csend, csendje a Végtelennek,
Egy pillanatnyi pihenést.
Hagymázos homlokom lágy ujjaiddal född el,
Leheld be lelkemet templomi hűvösöddel:
Csak az él, aki benned él.
 
Csak az él, akiben a lélek tiszta csöndjén
Némán izzani kezd a titokzatos tömjén
S füstjén az Angyal megjelen.
És ámuló szeméről a fátylakat leoldja,
Az Angyal, az Istennek alázatos heroldja:
A csend-foganta Kegyelem.
Sárosi Árpád: Együtt leszünk...
 
 
A jóság abrosza kibomlik.
Dúsan terül a vendégasztal...
Kit ver az élet, vagy becézget,
Mindenkit anyásan marasztal.
 
Minden kis ágon áldás hintáz,
Ajtókat nyit a gyertya fénye.
Együtt leszünk, ha jön az óra
S leszáll a Betlehemnek éje.
 
Együtt leszünk élők s a holtak,
Ha megcsendül a pásztorének...
Legyen gazdagja mind ez éjen,
Az öröm békés kenyerének.
Simon Ágnes: Szomorkás karácsonyi dal
 
Ejj, hajj, Karácsony,
Sül-e idén kalácsom?
Lesz-e zöld fám, szép fenyő,
 
Gyerek lábán hócipő?
 
Lesz-e csillag, felfénylő,
Aranyszálas terítő,
Mézillatú vigalom,
Édes, békés nyugalom?
 
Lesz-e csók, vagy hazug szó?
Holt szerelmek hanyatló
tompafényű mámora?
Vagy romlott szőlő rossz bora?
 
Lesz-e mosoly arcokon?
Vagy fojtott bánat-hatalom?
Lesz-e pénzért vehető
szeretet? -az éltető-
 
Lesz-e rántott halacska?
Újévkor sült malacka
citrommal a szájában
-Élő holtak álmában-?
 
Hozsannázott boldogság?
Óh, be' sokan várnak rád...
Hová tűnt a kalácsom?
Mivé lettél Karácsony?
Somlyó zoltán: Karácsonyi vándor
 
 
Karácsony éjjelén a vándor
az országúti hóba megáll.
S bekopog a legelső ajtón,
amit az útszélen talál.
 
Egy szót se szól. Csak némán átmegy
az udvaron, mint a jó cseléd,
S a sötét, meleg istállóba
halkan, lábujjhegyen belép.
 
Ottbenn a mécses pisla lángja
a széltül egyet bólogat.
A vándor megy s megsimogatja
a szelíd, csöndes barmokat.
 
Aztán a jászolba meríti
hideg kezét - és hirtelen
valami fény villódzik
onnan a hideg téli éjjelen...
 
Kívülről, mintha angyaloknak
égi zenéje szállana.
S jobbról, mintha egy fehérleplű
bánatos Asszony állana...
 
A vándor letérdel az almon,
a gazda korty bort ád neki.
És aztán csöndben, mint ahogy jött,
békén utjára engedi...
Sulyok Vince: Az erdőn, karácsonykor
 
 
 Nagy havakkal tündöklenek
körös-körül a norvég erdők.
Megyek a tündér fák alatt.
Karácsonyi örömből bennem
ami kevés még megmaradt:
fölszítom megfáradt magamban...
 
Ó, régi, szépséges öröm,
gyermekhitem őszintesége!
A férfikor szomorúsága
lobog fölöttem, s vége, vége
a régi hitnek, gyermekkornak.
 
Hogy is volt az a szép csoda?
Földre szállott az Istengyermek!
Nézi a boldog Mária
halványan s künn már sereglenek
pásztorok, bölcsek, angyalok...
 
Hogy villognak, hogy tündökölnek
a fenyőerdők friss havakkal!
Mily jó volna gyermeknek újra
s Jézust dicsérni szép szavakkal!
Gyermekhit, öröm, tisztaság —
fényiének, mint a téli fák...

 

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.186 mp