Szilveszter

Az esztendő utolsó napja, Szilveszter, a néphit szerint mágikus erővel bír, és számos, az emberi életre, az állatállományra és a termés bőségére vonatkozó szokást, hiedelmet von maga köré. A lányok gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak jövendőbelijük neve, foglalkozása után, vagy férfinadrágot rejtettek párnájuk alá, hogy megálmodják ki lesz a vőlegényük. Ha pedig sótlan pogácsát sütöttek, és azt az egész napi böjtölés után elfogyasztották, álmukban biztosan megjelent a várva várt igazi. Szilveszterkor fontos szerepe van az éjféli zajkeltésnek, amit manapság - főként a nagyobb városokban - a sokszor hajnalig tartó éktelen dudaszó, meg a hangos mulatozás helyettesít. Régen azért keltették a zajt, hogy mindenki felébredjen, és az újesztendőben szorgalmasan dolgozzon, másrészt, hogy a nyáj az újév beköszöntekor a másik oldalára forduljon. Ekkor ugyanis bízni lehetett az egészséges szaporulatban. Ezért aztán a nagyobb fiúk - vagy sokhelyütt a falusi pásztor - végigjárták a házakat, és kolompolással, ostordurrogtatással riasztották fel a háziakat és az állatokat. Pálinkával, borral, süteménnyel kínálták, és különböző ajándékokkal jutalmazták meg őket. Az időjóslás szerint a Szilveszter reggeli napsugár kevés bort hoz a jövő esztendőre. Az északi szél hideg, a déli pedig enyhe telet jósol. Ha ilyenkor szép, napfényes az idő, akkor jó esztendőre lehet számítani. Ha csillagos az ég: rövid tél várható, ha pedig piros a hajnal: hideg, szeles idő lesz.

Várnai Zseni: Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

Simola Teréz Csilla: Újévi kívánságok

 

Mindenkinek egészséget!

Legényeknek merészséget!

Minden jóból épp eleget,

Nyár idején jó meleget.

 

Leányoknak piros arcot,

Katonáknak kevés harcot.

Asszonyoknak jó, hű férjet,

Kivel boldogságban élhet!

 

Gyermekeknek mesés álmot,

Iskolásnak kövér számot.

Állatoknak szorgos gazdát,

Ki a szántón minden gazt lát.

 

Mi neked jó, neki tüske,

Irigy szomszédot a guta üsse!

Minden, ami rossz volt ókor,

Forduljon meg, legyen jóból!

 

Mikor éjfélt üt az óra,

- Nézzünk előre - gondoljunk sok jóra.

A sok rosszat hagyjuk az Ó évben,

Hogy az újnak legyen jó az éve!

 

Vörösmarty Mihály: Ártatlanság köntösében…

 

 

Ártatlanság köntösében

A szép új esztendő

Eljött, s kínáló kezében

Van kupája kettő.

Egyik a baj, aggodalom

Fanyar ürmösével,

Másik teljes a boldogság

Édes örömével.

E kettőből úgy keverjen,

Az új év, magának,

Édes Bácsi, hogy örüljön

Legjobb italának.

Az üröm az örömek közt

Csak annyi lehessen,

Hogy az édes a kesertől

Még jobb ízt vehessen.

Ezt kívánja a kis Gili

Nem zöld águ fáról,

Hanem jó meleg szobának

Közepe tájáról.

S marad kicsin szolgálója

Ápoló kegyének.

Tartsa meg őt továbbra is

Gondja gyermekének.

 

Osvát Erzsébet: Újesztendő!

 

 

Itt vagy, te bőkezű

ajándékozó!

Jöttödre lágyan,

halkan hull a hó.

 

Peregnek a percek,

órák és napok.

Te hozod nekünk

a nevető napot,

vidám hóvirágot,

lila ibolyát -

s újra hallhatjuk

a madarak dalát.

 

Tovább peregnek

a napok, a hetek.

Hozod a szünidőt,

a jó meleget.

Mintha szárnyunk nőne

egész nyáron át -

te kínálsz kalandos,

titkos utazást.

 

Lassan lehullatják

levelük a fák.

Tárt kapuval vár ránk,

mint édesanyánk -

frissen, hívogatóan

újra iskolánk.

 

Szedelőzködsz lassan,

és már átadod

Tél fiadnak végül

stafétabotod.

Vörös Judit: Boldog új évet!

Tiktakolva

jár az óra -

pergeti a perceket,

mutatója

nesztelenül

éjfél felé lépeget.

 

Útra készen

áll az óév:

vállra vette batyuját,

szolgálatát

hamarosan

új esztendő veszi át.

 

(Szalai Borbála)

Reményik Sándor

 

 

 Ó, Isten, teremts hát a semmiből

Új esztendőt nekünk,

Fehér lapot, hogy írjuk végre rá

Igaz történetünk':

A szeretet s a jóság álmait.

Hogy akarhassuk, amit szeretünk

S váljék valóra, amit akarunk,

Ó, mert Uram, oly szánandók vagyunk.

Tépd el az okság zord láncolatát

Egy percre csak,

Ebből az egy csodából

Ki tudja, tán egy szebb világ fakad.

Minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.
(Wass Albert)

Vörösmarty Mihály
Újesztendei szép kívánság

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kívánunk, és óhajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szívetek, mint a gyertya
Oly vidámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
És az erő nem hal el; -
Majd ha egykor kürtőtökben
A pók szövi hálóját,
S vendég hagyta házatokból
Füst nem ontja fel magát,
Majd ha nem lesz mit vakarni
Sem odafenn, sem alul,
S a korommal a vígság is
Mindörökre elvonul,
Akkor még ki kérdi többé,
Hány meg hány hét a világ?
Jobb fekügyék a gödörbe,
És takarja el magát.
De az Isten óvjon attól! -
Éljen a szent vígaság,
Ezt óhajtja a Földvári
Tűzkármentő Társaság.

Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkozik, magába száll,

S nem hogy barátnak, hanem még az
Ellenségnek is megbocsát,
És ez valóban nagyszerű, szép;
De én is így tegyek-e hát?

(Petőfi Sándor)

Sarkady Sándor: Újévi köszöntő

Komámuram bújjék be!
Mi jót hozott újévre?
Komatálat, bablencsét,
Kívánok jó szerencsét.

Cifra csizmát, cifra szűrt,
Teli pincét, teli csűrt,
Fehér cipót, piros bort,
Decemberi disznótort.

Rámás csizmát, kalapot
Tizenhárom malacot
Ezer tyúkot, búbosat
Egy bukszát, de púposat.

Almát, körtét, potyogóst
Libát, kacsát, totyogóst
Lova járjon csikóval
Borát mérje akóval.

Bokrosodjék kalásza
Gangosodjék a háza
Százesztendős korában
Tűz égjen a pipába.

Weöres Sándor: Újévi jókívánságok

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt*,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstbe disznósonkát,
zsebbe csokoládét.
Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.

Simon István: Vers újévre

Tizenkettőt üt az öreg óra -
nézz rá, mint egy makacs kis Botondra.
Sétálója az ő rezes bárdja,
vele sújt az idő kapujára.

Be is szakad az ó-év alatta,
csengve hullik millió darabra.
Vagy csak a hó szállong kertjeinkre,
s fagyos ágon hangicsál a cinke?

Egy év megint elrepült felettünk.
Egy évvel csak öregebbek lettünk.
Ügyes idő: úgy tudja csinálni,
hogy a hajon, az arcon se látni.

Ismerted a jókedvű kovácsot,
sokáig de egyformának látszott,
s ma, hogyha a boltból kifelé megy,
nem ölelgeti a menyecskéket.

Ő nem érzi, te vetted csak észre,
hogy az idő lassan kicserélte.
Te őrajta, ő meg talán máson
kapja rajt az időt a lopáson.

Száll az élet csengős ifjúsága,
fordulókon nézel csak utána.
Holnap már a ragyogó újévben
cimbalmoznak lábaid a jégen.

Munka után fáradtan lefekszel,
ágyad szélén gubbaszt a szilveszter.
S arra gondolsz, milyen is lesz holnap
nekivágni újra a dolognak.

S nézed még a szemedet lesütve,
félálomban, ahogy föl a szürke
mennyezetre dobálgatják játszi
fényüket a tűzhely karikái.