Boldog Karácsonyi

Ünnepeket!

Mentovics Éva: Szent karácsony éjjelén

Megszólal sok apró csengő.
Érces hangjuk lágyan zengő.
Azt zenélik minden ágon:
Karácsony van a Világon.

Szent karácsony éjjelén
táncot jár a gyertyafény.
Meghittség, és szeretet
melengeti szívedet.

Millei Lajos: Karácsonyi köszöntés

Mentovics Éva: A szeretet ünnepén

Jégtopánban jár december,
hó leng ég és föld között,
erdők, bércek minden fája
csipkeingbe öltözött.

Csillagjárta égi úton
Hold ezüstje andalog,
hófellegek fodrán ülve
dalolnak az angyalok.

Földöntúli daluk zengő,
örömteli üzenet,
hirdeti, hogy Betlehemben
csodás kisded született.

Áhitat és öröm járja,
lengje át e szép estét,
s verjen tanyát minden szívben
szeretet és békesség!

(2012. december 14

Mészöly Gábor: Csillagos karácsony

Csillag fénye csobban téli éj tavába
Fényes hold világít december havára.
Elfutott az idő, mint egy röpke álom,
Alig alszol párat, itt van a karácsony.
Itt kopog, itt matat karácsony ünnepe,
Zsebünk lehet üres, de a szívünk tele.
Tele van a szívünk fénylő szeretettel
Rokonra, barátra gondol most az ember
Akármilyen messze sodort el az élet,
Szeretteid tudod, nem felednek téged.
Majd ha gyertyát gyújtasz, karácsonyi lángot
Átöleli fénnyel az egész világot.

Mysty Kata: A szeretet ünnepén

Mentovics Éva: Suhannak a szárnyak

Kis angyalkák csilingelnek,
suhannak a szárnyak…
apró égi tünemények
szobácskánkba szállnak.

Kezükben egy arany csengő,
fehér szárnyuk lebben…
ilyen csodát nem festhet le
egy művész sem szebben.

Hófehér a ruhácskájuk,
csillogó a szárnyuk,
fáról fényes csillagszóró
sziporkázik rájuk.

Tündöklően szikráznak,
lebbennek a szárnyak…
hófehér kis angyalkák
házról-házra járnak.

Kedves hangjuk úgy csilingel,
akár száz kis csengő…
láthat majd a gyermek ilyent
akkor is, ha megnő?

Biztos láthat: anyáék is
boldogan csodálják…
hófehér kis angyalkákat
a szívükbe zárják.

Leteszik a karácsonyfát
szobánk közepére,
s búcsút intve tovaszállnak
a csillagos égbe.

Megyesi Éva: Téli esték

Azok a régi téli esték
csikorgó,hűvös éjszakák,
amikor csöppnyi ablakunkon
nem látszott más,csak jégvirág.

Azok a régi,édes álmok,
azt hittük vannak még csodák,
.amikor szívrepesve vártuk
a karácsony fehér angyalát.

Azok a régi téli esték
megfakult emlékek ma már
de ma is őrzöm szívem mélyén
a friss fenyőfa illatát.

Azóta eltelt sok karácsony
hajamra dér és hó szitál,
de most is érzem nem leszek már
boldogabb sohasem talán.

Nem voltak villogó díszek,
de ott voltunk egymás oldalán,
boldogan egymáshoz bújva
a szent karácsony hajnalán.

Most messziről kívánok néktek
ezernyi jót,és új csodát,
békét,és szebb világot
e szent karácsony hajnalán.

Mentovics Éva: Angyalok Szállnak

Hópihe-csillám
landol a pillán,
tó fagyos medrén
jég ragyog.

Szállnak a varjak,
hóember baktat,
dermedt kezében
sétabot.

Nézd, földet érve
tél ölelése
csillan a fázós
völgyeken!

Angyalok szállnak,
szívmeleg árad,
fénylik e boldog

Nagy Ferenc István: Karácsony szent ünnepén

Karácsony szent ünnepén,
Béke legyen úrrá a szívek mélyén,
Legyen sok boldog ember e földön,
Szemekből sugározzon a fényözön.
Békesség kell a szenvedő világba,
Mert a szeretet segíthet a bajban,
Sötétségből, ha a fény ránk virít,
Az a lelkünkben jóságot, terít.
Karácsony szent ünnepén,
A hálaadó meghitt estéjén,
Gondoljunk a szeretteinkre,
S lobogjon a gyertya fénye.
Bízva jön majd egy új nap,
Egy szebb és jobb korszak,
S életünk így lesz majd oly csodás,
Hogy ellenfélből válhat igaz barát.
Karácsony szent ünnepén,
Minden halandó megbékél,
Boldog legyen a nagyvilág,
S élvezzük a fenyő illatát.
A szeretet meghitt ünnepén,
Áldását szórja ránk a csillagos ég,
S égjen egy-egy gyertya lángja,
S gondoljunk, ki van magányba.
Karácsony szent ünnepén,
Ha magányba roskadnak a szívek,
Ha már elfogyott, s nincs hited,
Bízzál, remélj, és soha ne add fel!
Megtört szívvel, s tiszta lélekkel,
Tekintetünket fordítsuk az égre,
S mondjunk el néhány imát,
Hogy szebb legyen e rideg világ.

Mentovics Éva: Karácsonyi dal

 Nadányi Zoltán: Karácsonyfa

Ha most lehajtott fejjel ülsz,
mert karácsonyfa sincs,
ablak felé kacsints,
attól egyszerre felderülsz.

A karácsonyfád ott ragyog
az ablak üvegén,
rakott fa, nem szegény,
hozott neked jeget, fagyot.

Ezüsttől roskad, nem szegény,
csak egy nincs: jó falat
a fán, a fa alatt.
Éhség szikrázik a hegyén.

Alleluja, kaptál te fát,
szikrázik hidegen
az ablaküvegen,
szikrázik egész télen át.

Mentovics Éva: ITT VAN A KARÁCSONY

Hófelhők, hóhegyek,
csillogó jégvárak...
Kristályhegy tövében
hóember sétálgat.

Hópelyhek csillognak
hófehér kabáton...
Száz angyal csilingel:
itt van a karácsony!

Lámpások fénye gyúl,
felhő jár a Holdon...
Csillagok szikráznak
éjszínű égbolton.

Szép fenyő, ajándék,
ez most már nem álom...
Boldogság, szeretet,
itt van a karácsony.

Nyiraty Gábor: Boldog, békés Karácsonyt!

Meggyesi Éva: Ünnepkor

Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok.

Nem kaptunk drága ajándékot
legtöbbször semmi sem jutott
és mégis a szívemben érzem
ott voltunk igazán boldogok.

Nem voltak fenyőfa izzók
csak a kályha fénye pislogott,
sudár fenyőnkre rávetítve
aranyló,fénylő csillagot.

Nem voltak karácsonyi fények
szívemben mégis ott ragyog
a régi karácsony fénye,
s most újra rátok gondolok!

Amikor együtt énekeltük
a kiskarácsony énekét,
s átadtuk szelíden véle
szívünknek minden melegét.

Azóta elszállt egy élet
mindenkit máshová sodort,
de mégis,szívemben érzem:
ott voltunk igazán boldogok!

Móra László: Karácsonyi csengő

Csingilingi, cseng a csengő,
Száll a szánkó, mint a felhő,
Csaknem elszakad a gyeplő,
Csingilingi, cseng a csengő.

Égi szánkót hajt az angyal.
És mire az estihajnal
Megjön a szép fenyőgallyal,
Cseng a csengő, jő az angyal.

Itt a Jézus angyalkája,
Égben termett csodafája,
S mindent, mindent aggat rája
A kis Jézus angyalkája.

Mentovics Éva: Téli éjen

Téli éjen fények gyúlnak,
szél zenél a fákon,
lengő pelyhek tornyosulnak,
dunna ring az ágon.

Téli éjen csengők szólnak,
száll a hangjuk szépen -
karácsonyi dallamokat
csengetnek az éjben.

Téli éjen pelyhek lengnek,
libbennek az ágon,
lámpafénynél tündökölnek,
mint egy lenge fátyol.

Téli éjen szikra villan,
lámpa gyúl az éjben...
karácsonyi fényes csillag
tündököl az égen.

Téli éjen lámpák gyúlnak
karcsú fenyőágon,
nagy harangok megkondulnak:
Itt van a karácsony!

Meggyesi Éva: Ajándék

Ajándék ma minden perc és óra,
amit ünnepkor együtt tölthetünk,
ajándék,melyet álmainkban,
emlékeinkben mindig keresünk.

Ajándék, de sokkal több annál
mit a fenyőfa nékünk rejteget,
ajándék,mely arannyal írja
szívembe most a nevedet.

Ajándék,melyet aranyfonállal
hímezve szívünkbe kötünk,
hogy legyen mire emlékeznünk
amikor végleg elmegyünk.

Németh Vivien: Arcon csókol a karácsony

A jégvirágos ablakon túl a december mosolyog,
míg beborít kristályával minden áldott otthont.
Csillognak a színes díszek a fagyott ablakokban,
egyszerre szólnak a harangok a messzi templomokban.

Ma furcsa csend borul minden egyes házra,
bár mindenki hazatért, valamire várnak.
Gyermekek az angyalt, szüleik csak békét,
s van, aki fohászkodik egy falat kenyérért.

A jégvirágos ablak mögött várom én is a csodát,
tán e fagyos éjjelen bekopogtat hozzám,
és egy ismerős ölelés betakar, ha fázom,
tán e fagyos éjjelen arcon csókol a karácsony.

   Meggyesi Éva: Téli éjjel

Téli éjjel ,téli álom
hűvös,hideg pillanat,
mely lelkembe belegázol
mint egy űzött éji vad.

Lassan jő a szép karácsony
nyisd meg hát kő szívedet!
Látod?Lassan átitatja
békesség,és szeretet.

Mentovics Éva: Mézeskalácsos kalandok

Mézest sütünk karácsonyra,
nagy segítség vagyok ám!
Én mérem a lisztet, mézet,
többit meg az anyukám.

Én leszek a cukrászmester,
ő pedig a segédem.
Felkötjük a kötényeket,
s hozzálátunk serényen.

Lisztfelhő száll, csöpög a méz,
hopp, lepottyan egy tojás!
Végigcsorog a szekrényen,
konyhakövön... de mókás!

Nézd, a többi kedvet kapott,
szalad sorra utána,
fiókokon átszökkenve,
egymás fölött bucskázva.

Apa ámul: - Hurrikán volt,
vagy egy nagyobb szélroham?
Mint a kertünk vihar után...
ez a konyha épp olyan!

Lisztfelhőből kerekedett
ez a csuda fergeteg,
mézeső hullt, s tojás-zápor
törte át a felleget.

Persze, tudom, formabontó,
fura látvány, nem vitás.
Nem is kezd így a sütéshez
rajtunk kívül senki más.

Nagyi mondta, s neki aztán
bizonyosan hihetek...
Úgy hírlik, hogy te is voltál
cukrászkodó kisgyerek.

Bár meglehet, hogy a kezdet
zűrös, vagyis rémes lett,
a tésztához való dolgok
nem a tálba érkeztek,

takarítok, mérek, gyúrok,
a formák meg sorjáznak...
s hidd el, este mézes illat
lengi be a szobákat.

Mentovics Éva: Mese a karácsonyról

Elérkezett már december,
foga van a télnek,
házak meghitt melegében
kis gyertyácskák égnek.

Faluvégi házikóban
fénylik minden ablak.
E takaros, kicsiny házban
iskolások laknak.

Édesanyjuk vacsorát főz,
apjuk mesél nékik.
– Szóljon most a karácsonyról! –
kedvesen azt kérik.

Mosolyog az édesapjuk:
– Szívesen mesélek,
hisz karácsony a legszebb
ünnepe az évnek.

Megszületett a kis Jézus –
mindenki őt várta.
Boldogságot, melegséget
hozott a világra.

Decemberben e napon van
születése napja,
ezt ünnepli kerek Földünk
apraja, és nagyja.

Ünneplőbe öltöztetjük
szívünk, és a lelkünk -
szép karácsony érkezését
boldogan köszöntjük.

Móra László: Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Megyesi Éva: Ébren álmodom

Csöndes téli éjjel elkerül az álom
párnámon heverve ébren álmodom,
karácsony előtt megtisztul az ember
én is boldogabb világról álmodom.

Szeretet, nyugalom költözik szívünkbe.
Látjátok? Mégis csak vannak angyalok!
Én is érzem félig álomba merülve
angyalkéz simítja végig vánkosom.

Nemes Nagy Ágnes: Karácsony

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.   

Mentovics Éva: Az ünnep csendje

Csend ült rétre, völgyre, bércre,
hó-illatú esti csend.
Ág se moccan, lomb se rezzen,
lám, a szél is elpihent.

Nem fúj testes hóbuckákat,
nem ráz kopár gallyakat,
elcsitult egy fenyőágon,
szótlan, szinte hallgatag.

Harang szól az esti csendben,
gyertya fénylik, s halld: amott
apró csengők csilingelnek
karácsonyi dallamot.

Pilinkélő hó szikrázik,
völgyön, bércen hűs lepel…
csillag gyúl a messzi égen,
lám, a menny is ünnepel!

Örömódát dúdol ajkunk,
a szeretet szép dalát…
csillámfényű varázs lengi
át az egész éjszakát.