Boldog Karácsonyi

Ünnepeket!

 Pete Margit: Karácsonyi üdvözlet

  Paszternák Éva: Csendes éji látomás

A csendes éj tán csendesebb lesz,
az istálló még elhagyatott,
felhők mögé rejtekezve
a tétova fényű csillagok.

Bentről nézve sejtelmesen
lebeg a sötét ég haja,
beburkolva rejtelmekbe
a csodát szülő éjszaka.

Mi lesz, ha most nem jön el
a betlehemi csillagfény,
ha elúszik a felhők hátán
az angyal, s vele a kék remény?

És mi lett volna, ha csendjét féltő
istállónk mélye telve van,
Mária szunnyadó Gyermekéről
nem tudjuk miféle terve van?

Majd hírt visz a  három király nép,
hogy kirekesztve megfagyott,
a Gyermek kit a szerelmes Ég
az ember kedvére adott.

Nekünk, rongyos szívvel élő
pásztoroknak pusztában,
kiknek a föld keményfát hajt
a szilaj élet bugyrában.

Gyenge kezünk, hogy faragna
kőből puha napokat,
hit nélkül szőtt takarónkkal,
hogy takarnánk be bajokat?

De volt nyitott szív,
kitárt ajtó,
szalmafekhely,
párás alom,
állatsereg,
és van csendes éj,
s van az éjben nyugalom.

Szeretni nem bűn e hideg,

Ez érdekhajszoló világba',

Mert szeretett s nagy volt szive,

Magdolnának meg lőn bocsátva.

Ő mondta ezt, az emberek

Nagy vértanúja, messiása,

Nem bűnös az, ki itt szeret,

Szeretni nem bűn e világba'.

Mit is tegyen, mit is tehet

Az ember itt gömbjén a bűnnek?...

Óh, boldog, a ki csak szeret,

Mig egy csöpp vér erébe' lüktet.

Óh, Betlehem szelid fia,

Szived is megdobbant szeretve!

S Magdolna benned annyira,

E dobbanó szivet szerette.

Pósa Lajos: Juliska karácsonyfája

 

 

Kóborol Juliska

Utczáról utczára -

Karácsony estéjén

Ugy fázik, az árva!

 

Ragyogó ablakon

Dideregve néz be:

Pistika, Mariska

Tapsol örömébe.

 

"Oh, édes istenkém,

De szép karácsonyfa!

Jaj de jó is lenne,

Ha nekem is volna!"

 

Meghallja szülője

Sohaját az égben,

Földre leszáll hozzá

S hivogatja szépen:

 

"Én vagyok, Juliskám!

Én jöttem el hozzád!

Jer velem az égbe,

Lesz ott karácsonyfád!

 

Tele van aggatva

Tündöklő csillaggal,

Ott repdes körülte

A sok szárnyas angyal!"

 

S egy hófehér galamb

Száll az égbe... száll... száll...

Angyalok üdvözlik

A karácsonyfánál.

 Palercsík László: Karácsonyra!

Áldással vagy áldás nélkül,
de holnap is itt kell élnünk.
Könyörögj az Isteneknek,
ne kelljen már többé félnünk!

Könyörögj az Isteneknek,
jusson kenyér gyermekeknek,
boldogság az embereknek,
tisztelet az öregeknek!

Minden házban legyen remény,
ragyogjon a sok gyertyafény,
áldassék az Úr nevében,
szeretetben a békesség!

Hallgasson el minden fegyver,
népek között béke legyen,
ne féljenek az emberek,
minden nemzet boldog legyen!

Könyörögj az Isteneknek,
jusson tudás mindenkinek,
vak ember is tisztán lásson,
néma gyermek hangja szálljon!

Minden ember boldogságát,
Karácsonyra legszebb vágyát,
adja nekik a jó Isten,
szeretetnek boldog álmát!

   Reményik Sándor: A karácsonyfa énekel

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség idején,
Óh csak ne legyen sorsom bús közöny,
Óh csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény,
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
Imbolyogjon a szűk szobák falán,
Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

Petőfi Sándor: Karácsonkor

Karácsonkor
Énhozzám is benézett a karácson,
Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson
És rajta egy pár reszkető könyűt.

Menj el, karácson, menj innen sietve,
Hiszen családok ünnepnapja vagy te,
S én magam, egyes-egyedűl vagyok.

Meleg szobám e gondolattól elhül.
Miként a jégcsap függ a házereszrül,
Ugy függ szivemről ez a gondolat.

Hej, be nem így volt, nem így néhanapján!
Ez ünnep sokszor be vigan viradt rám
Apám, anyám és testvérem között!

Oh aki együtt látta e családot,
Nem mindennapi boldogságot látott!
Mi boldogok valánk, mert jók valánk.

Embert szerettünk és istent imádtunk;
Akármikor jött a szegény, minálunk
Vigasztalást és kenyeret kapott.

Mi lett a díj? rövid jólét multával
Hosszú nagy inség... tenger, melyen által
Majd a halálnak révéhez jutunk.

De a szegénység énnekem nem fájna,
Ha jó családom régi lombos fája
Ugy állna még, mint álla hajdanán.

Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;
Egy ág keletre, a másik nyugatra,
S éjszakra a törzs, az öreg szülők.

Lelkem szülőim, édes jó testvérem,
Ha én azt a kort újolag megérem,
Hol mind a négyünk egy asztalhoz űl!...

Eredj, reménység, menj, maradj magadnak,
Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak,
Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz...

Isten veled, te szép családi élet!
Ki van rám mondva a kemény itélet,
Hogy vágyam űzzön és ne érjen el.

Nem nap vagyok én, föld és hold körében;
Mint vészt jelentő üstökös az égen,
Magányos pályán búsan bújdosom.

 Reményik Sándor: Karácsonykor


A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök - ide.

Itt minden fehér lesz, - fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.

És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égő szívemet...

Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.

Reményik Sándor: A karácsonyfa megérkezik

Mögötte elmaradt a nagyhavas,
Mögötte elmaradt a rengeteg,
A piacon most megállnak vele
A nagy utat járt, csendes szekerek.

Vizsgálgatják növését, termetét,
Az emberek közt kézről-kézre jár.
Az óriás lemetszett, csonka karja,
A kis fenyőfa: karácsonyfa már.

Csodálkozva tekintget szerteszét
És fájón leheli ki illatát.
Egyben ünnepre felszenteltnek is,
Halálraszántnak is érzi magát.

Pálfalvi Nándor: Karácsony

Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.