Boldog Karácsonyi

Ünnepeket!



Zagyi Gáborné Ilona: Feltöltődés...

Most kéne egy kis önvizsgálat,
de játszadozom, mint egy kisgyerek.
Szeretem az adventi lázat,
a szép, karácsonyi fényeket.

Fűszeres ízű, felélt bűnök,
mind szép lassan összeszámolom,
belőlük tarka láncot fűzök,
s hófehér ingemre gombolom.

Kis kincsem súg: Angyalok élnek!
Szívemben hangzik faltól-falig.
Ünnepelek és amit érzek,
tart háromszázhatvanöt napig.

Varga Nóra: Fehér csend

Karácsony éjszaka fehér a csend,
Aprócska csillagok fénye üzen,
Szűzies tájban ha roppan a hó,
Álmodni hív a habtakaró.

Mézszínűn lángoló gyertyavilág,
Szógyöngyként perdülő hálaimák,
Kérésre kulcsoltan megannyi kéz,
Távoli ablakok őrtüze ég...

Olvadón enyhül a sok gyötrelem,
Szökkenve röppen a torz félelem...
Arcokra ragyogó viaszparázs,
Hajnalig tartó éji varázs.

 Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

Végh Tamás: Egy másik karácsonyi ének

A karácsony mindig eljön.
Lábad elé gyöngy-havat
Sóhajt a szél, füstös kémények
Felett angyalok szárnya rebben.

A karácsony mindig eljön.
Lehetsz bárhol, fájhat bárhogy
Szívedben minden sötétlő emlék,
A fény fia hozzád is elér.

A karácsony mindig eljön.
És mindig ugyanúgy várod,
Mint egykor kisgyermekként,
e pillanat megszentelődését.

A karácsony mindig eljön.
Nem jobb és nem rosszabb,
Csak olyan, mint amilyenné
Teszed szívedben, hiszen

Mi változunk, nem a gyermek,
Aki évről évre megszületik
Értünk, hogy felkínálja nékünk
Örök újjászületésünk.

A karácsony mindig eljön.
És jó, ha útközben talál,
Mikor lábad elé sóhajtva
Gyöngy-havat szitál a szél.

Vitai Nikoletta: Karácsony táján

Mikor a fehér takaró belepi a tájat,
Mi az, mit az ember leginkább kívánhat?
Egészséget, boldogságot, hitet és szerencsét,
Meghitt pillanatokkal övezett szentestét.

Ki már elvesztette a karácsonyi csillagot,
Nézzen az égre fel, talán ott ragyog.
S ha mégsem találná meg az égen,
Akkor keresse barátai, szerettei szemében.

Ha nem hiszel már a mesékben, csak tárd ki a szíved,
A karácsony szelleme ott lakik még benned.
Kisgyermekként, tágra nyílt szemekkel,
Őrizted a fényt gyermeki lelkeddel.

Tedd félre most a gondot és a bút,
Mi tegnap bánat volt, mára már csak múlt.
Hittel és reménnyel teli ünnepeket,
én így kívánok

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

Zsitvay Tibor: Magyar gyermek imája

Kis Jézuska, kérve kérünk,
Tégy miértünk nagy csodát!
Rabláncot hord annyi vérünk,
És nem bírja már tovább.

Nyújtsd kezecskéd csak feléje,
Szólj csak egy szót, édeset,
S magyar népünk szerencséje
Boldogabb lesz, fényesebb!

Végh Tamás: Karácsony credo

Hiszem, hogy adatik még nékünk béke,
S a karácsonyi reggel csöndje naponta átölel.

Hiszem, hogy adatik még nékünk fény,
S nem szitál lelkünkre több homályt a január.

Hiszem, hogy adatik még nékünk remény,
S visszatérhet szívünkbe az ártatlanság kora.

Hiszem, hogy adatik még nékünk hit,
S mustármagnyi erejétől rendülnek a hegyek.

Hiszem, hogy adatik még nékünk szeretet,
S Békéd reményteli fénye ragyogja be életünk.

Vönöczki Ferencné: Várakozás

Várnai Zseni: Csendes éj

A csendes éjben
anyámra gondolok,
szívemben most
az ő szíve dobog.

Szegény özvegyasszony volt,
sokat szenvedett,
nem volt egyebe
csak a szeretet.

A szájától vont meg
minden falatot,
és ha mi ettünk
ő is jól lakott.

Játékot venni
nem tudott nekünk,
varrással kereste
kenyerünk.

Ő mesterkélt ünnepre
szép babát,
levágta hozzá
dús hajfonatát.

Gyöngyöt fűzött,
topánkát varrt neki,
s hullottak rá
könnyének gyöngyei.

Láttam a föld
sok szép kirakatát,
de nem találtam hozzá
hasonló babát.

A szeme kék,
a haja barna volt,
s a kóc mögött
picinyke szív dobolt.

Anyám elment,
és nem érte meg szegény,
hogy a világ
forduljon tengelyén.

Pedig hogy várta,
várta mivelünk,
hogy nekünk is virradjon
ünnepünk.

Most ha élne:
vehetnék neki
ruhát, cipőt
és nem kéne küzdeni.

Ó emberek!
míg él anyánk
nagyon szeressük őt,
mert elmegy egy napon,

s visszahozni
többé nem lehet
az elmulasztott jó szót,
s tetteket.

A késő bánat
mit sem ér neki,
az élőt kell
szeretni érteni.

Most újra érzem,
látom, hallom őt,
s csak ámulok
mily magasra nőtt.

És újra szép,
és újra fiatal
mintha szívéből
zengene a dal:

mit írok
e csendes éjszakán,
még most is adsz nekem
anyám, anyám.

 Wass Albert: Karácsonyi versek II.

II.
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!

Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?

Akkor bizony rútak vagytok,
szégenyek és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

Wass Albert: Karácsonyi versek I.

I.
Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből
előoson a téli szürkület.
Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva
koldus szatyorban gondot gyűjtenek.

Egy vonat sípol messze valahol.
Fulladtan vész el fák között a hang.
Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze
kísértethangon fölsír egy harang.

Olyan este ez is csak, mint a többi:
olyan a színe, nyirkos ködszaga.
Pedig valahol szent titokpalástban
csodát takargat ez az éjszaka...!

Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!

Keresik régen bölcsek és királyok,
papok, költők és koldusok.
Világmegváltó konferenciák
várják jöttét és fényes trónusok!

Megérkezett. Bámulják bamba szemmel
barmok, cselédek, pásztorok.
Talán van olyan is, aki letérdel
s valami együgyű imát motyog.

A jászol fölött fölragyog egy csillag,
néhány angyal és gyermek énekel...
Szelíden száll az ének és a pára
szurtos ólból a fényes égre fel...

Aztán a barmokat itatni hajtják.
A hajnal megnyergeli rőt lovát
és robotos nyomán a szürke élet
megy úgy, mind eddig, megy tovább.

Mintha nem történt volna semmi sem.
Meresztgetik szemeiket a kandik:
királyok, bölcsek, költők, hadvezérek...
amíg lassan a csillag is kialszik.

A zord-sötét zimankós fenyvesekből
előoson a téli virradat.
Ködrongyokban gunnyasztanak a házak
s vacognak vedlő gondjaik alatt...

Plarnhof, 1945. Karácsony

Weöres Sándor: NŐL A DÉR, ÁLOM JÁR

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.

Zelk Zoltán: Karácsonyi ének

Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.

Szól egy csillag két társának:
"Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük, hátha fázik!...
Keljünk útra jászolához."

Utassy József: Karácsonyfa

Kis szobámba varázsolva
Áll egy fényes karácsonyfa.
Tetejében ezüst torony,
hol maga az Isten honol.
A fa alatt három király:
Gáspár, Menyhért meg Boldizsár,
lesik ámuldozva hosszan:
ki tündököl a jászolban?
S virraszt ama csillag fénye
immáron kétezer éve.

Wendler Mária: Fekete karácsony

Régmúlt évek fehér karácsonyának
meleg-kalács-íze mosolyg felém,
meghittségét már más adja a mának...
Az ég is csalfa napjaink telén.

Gyermekként rejtelmek lakták a házat
a szent napon, s mikor az este jött,
percek múlása fokozta a lázat:
mi rejtőzhet a zárt ajtók mögött?

Izgalom-rózsás arccal figyeltem
a hópaplan alá bújt dombokat,
a teljesség tüze hevült szívemben,
s a hűs ablakhoz nyomtam arcomat.

A csengettyűk varázs-hangja kitárta
a fényben úszó díszes nagyszobát,
anyu s apu fénylő szeme vigyázta,
miként bontom ajándékok sorát...

Ma eső szitál a csalódott világra,
a fehérség túl hamar költözött,
színhiányos lett gyermekeink álma,
s gyérebb titkok a zárt ajtók mögött.

Ma mi szemléljük csillogó szemekkel,
az izgalomtól lázas csemeték
telnek-e elég tápláló meleggel?
Hisz kinn a dombok hideg-feketék.

Zsiga Lajos: gyertya gyullad ma…

felzendül az égi kórus
univerzum orgona sípjai
milliónyi angyal zengi
a világ végtelenében
hogy Jézus megszületik

halljátok földön élők
ünnepel az ég
nekünk egy fényes csillag
gyullad a világunk egén
picinyke fázós fény
az óriási ragyogásból
nekünk ennyi is elég

kárhozottak vagyunk
mind- bűnben élők
sárból gyúrt testünk
Isten lelkének otthona
mégis
mégis szenvedünk
s hiába szaladunk
akárhányszor is neki
lelkünk szállhat csak
mert nekünk e föld
életünk és börtönünk

de milliónyi
gyertya gyullad ma
a házak ablakaiban
lelkünk fénye izzik
s ki fentről látja
e csodát
hitetlenül nézi
ma megszületik
a remény
a hit a valóság
bezárt ablakain
már itt kopogtat
lelkünk templomának
bezárt ajtóin
a kisded Jézus
Mária karjain

Venyercsán László: Ki várni tud



Oly jó Istenre csendben várni –
Istennel rövid a messzi út,
hisz nemcsak az út, a cél is Ő,
s nem veszít időt, ki várni tud.

Oly jó Istenre csendben várni,
gyermekként, boldog önfeledten;
nagy műve rejtett s titok úgyis,
amit cselekszik keze csendben,

Oly jó Istenre csendben várni,
a világ bármit is felelne...
Ajándéknál is nagyobb néha
a várás győzelmes kegyelme.