Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

Fetykó Judit: Karácsonyi ének

Czeidli István: Karácsony közeleg

 Karácsony közeleg,
illatosan édes,
és gyermeki
vágyak bújnak
az ember szívéhez.

Karácsony közeleg,
ezüstösen fényes,
és ilyenkor
minden ember
szeretetre éhes.

Karácsony közeleg,
itt lesz nemsokára,
rigó röppen
utoljára
még a fenyőágra.

Karácsony közeleg,
villognak a fények,
a boltokban
elidőznek
hosszan a szegények.

Karácsony közeleg,
itt lesz nemsokára,
szállást keres
a Reménység
csak egy éjszakára.

Fésűs Éva: December

Deák Éva: Karácsony

 Elek István: Karácsony

Halld a csengő szép szavát,
Mily vidáman száll!
Fényes titkok ajtaját
Nyitja, nyitja már.

Tárul ajtó, tárul szív,
Zendül a szoba:
Tündökölve ott virít
A karácsonyfa!

Mennyi gyertya, mennyi dísz,
Mennyi csillogás!
Szívrepesve vártuk is,
Attól oly csodás!

Fésüs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!

Csanádi Imre: Karácsony angyalai

December fekete hónap.
Lesben a pőre szelek.
Tar fákon, tar venyigék közt
néma sötét feszeleg,
és sárga- piros kacatonként
kései, gyér levelek.

Megzendül a nyers elem: ujjuj!
Táncol a dőre sereg,
röpködne a talmi madárraj,
csak nem szól, nem csicsereg.
Ádvent szakad ágra, világra:
már várja mind a telet.

Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avitt csodákon:

Békével töltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, -
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon.
Fehér, fehér lesz, minden fehér, -
kivirágzik minden madárnyom.

Fetykó Judit: Hull a hó

Hull a hó, hull, lassan szitál,
halkan, zizegve földre száll,
a tél mára megérkezett,
pelyhes-fehér a havas csend.

Lassan, csendben, hóesésben
lépeget az ünnep szépen,
halkan kopog minden házon;
Béke legyen a világon!

Béke, étel, meleg szoba,
hova belép a Jézuska,
minden házat megkeresve,
hol várják őt az ünnepre.

Fehér, hamvas téli éjben,
minden menyasszony-fehérben,
karácsonyfa a szobában,
mindegyikünk otthonában.

Érintetlen fehér dunna
alá van a táj bebújva.
Ünnep van. Halk neszezéssel
hull a hó, s repül a széllel.

Devecsery László: Csengettyűk szavával...

Csengettyűk szavával
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Karácsony kopogtat
hóbundás kabátban;
meghitt meleg lobog
minden kis szobában.
Karácsonyfa hinti
mireánk a fényét,
adjon világunknak
hű, emberi békét!
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával

Falu Tamás: HINNI


Hinni, hinni és hinni
a terheket így vinni.

Látni a csodát fent, lent,
hinni a hihetetlent.

Hinni, hinni és hinni,
az életet így vinni,

s ne mi vigyük hitünket,
a hitünk vigyen minket.



  Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Csanádi Imre: Karácsony fája

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben. 

Devecsery László: Karácsonyi éjben

Hópelyhek lobognak
pihekönnyű szélben,
fehér lesz az erdő
karácsonyi éjben…

Fenyőfák indulnak,
díszeiket várják:
köszöntik az embert
és az ég királyát.

Világos az ablak,
arany szemmel néz rád,
felfénylő örömmel
hullanak a szikrák:

csillagszóró játszik,
szemek mosolyognak,
betlehemi éjben
pásztorok dalolnak.

Devecsery László: Harang szól valahol

Szellő rezdül csendben,
hópihékkel játszik,
az egész világból
gyöngy-fehérség látszik.

Pillangó pihékkel
fehéredik minden,
ennél szebb varázslat
egész évben nincsen.

Harang szól valahol,
megörül a télnek,
lámpa gyúl oltáron,
karácsonyi fénynek.

Csengőszó csendíti
hírét égi hírnek:
boldogság örömét
jövő reményének.

Messzi, távol innen,
betlehemi éjben,
kis Jézus született
barlang rejtekében.

Domonkos Jolán: Télen

Didergünk télen, a testünk fázik;
felkerül a kabát, sapka, sál is.
Aprókat kortyolunk forralt borból,
szívünket megnyitjuk karácsonykor.

Szeretetben kezdünk bízni vakon,
vízkristály pompázik az ablakon;
csend telepszik esténként a tájra,
kezeinket kulcsoljuk imára.

Amikor a gondolat megpihen,
elolvad a jég az ember szíven,
gyönyörködünk újra minden jóban,
egekig csendülő énekszóban.

Csók Ilona: Karácsonyi álom

Néha még álmodom fehér karácsonyról.
Csilingelő szánkó, hulló puha hó,
Konduló harangszó s a meleg szobában
Illatos fenyőfa, aranyos dió.

Szép magyaros ünnep, betlehemes ének
Csak távoli emlék, nosztalgia már.
Új élet, új világ. Más itt a karácsony
Fehér hó helyett az arany napsugár.

Dél keresztje itt a karácsonyi csillag.
Soknyelvü az ének, mégis egy a szív.
Karácsonyfa alatt Jézusváró dallal
Gyertyafényes estén, új csodára hív.

Mindegy, hogy hol élünk, merre vetett sorsunk,
Betlehemes ének egymáshoz vezet.
Szeretünk mindenkit, mindent megbocsájtunk
És szívből kivánunk boldog ünnepet.

Devecsery László: Angyal-manó

Volt egy angyal: picike,
teste, szárnya: kicsike.
Mi lehetett a neve?
Azt nem tudja senkise’!
 
Angyal-manó: így becézték,
még a széltől is megvédték;
de hiába cseperedett,
egy cseppet sem növekedett.
 
Az angyalnak mi a dolga?
A mi manónk azt gondolta:
karácsonykor örömszerző
feladata a legelső.
 
Jó gondolta, jól sejtette,
közeledett a szenteste.
Minden angyal messze szállott,
szebbé tették a világot.
 
– Viszek én is boldogságot,
örömosztó vidámságot!
Angyal-manó így tűnődött,
míg víg kedvvel készülődött.
 
Röppent erre, röppent arra,
nézett balra, nézett jobbra:
karácsonyfák tündököltek,
mit angyalok díszítettek.
 
Majdnem el is szomorodott,
ám valamit megpillantott:
faluszéli öreg házban
apró fenyő állt magában.
 
Odarepült, be is nézett,
sírást hallott, nem beszédet.
Kisgyermekek sírdogáltak,
hisz örömet nem találtak…
 
A szobában fa álldogál:
üde zöld, mely  mégis kopár,
szomorúan, dísztelenül,
szegénységtől meztelenül…
 
– A kulcslyukon besurranok,
szerencse, hogy pici vagyok!
Amit mondott, meg is tette,
a szeretet röpítette.
 
Angyal-varázs, angyal-pálca,
angyal-csoda szállt a fára:
lett belőle karácsonyfa,
feldíszített karácsonyfa…
 
A fa alatt sok-sok játék,
örömhozó szép ajándék!
Énekszó szállt fel az égbe,
fel a havas messzeségbe.
 
Angyal-manó fürgén surrant,
ajtó résén el is illant…
Szíve megtelt boldogsággal,
örömszerző vidámsággal.
 
Magában meg gondolkodott:
– Milyen jó, hogy kicsi vagyok,
ügyesebb is, mint a nagyok!

Farkas Anna:   Szeretet ünnepén

Díszes város tündöklik a csillogó fényben,
szeretet és megértés repül szét a szélben.
Jégkristályos tájon meghitt, ünnepi csend ül,
karácsonyi énekhang vidámságtól csendül.

Szívünket mind örömmel, boldogan kitárjuk,
szeretetnek ünnepét meghatottan várjuk.
Gyerekek arca ragyog napsugártól szebben,
angyalkák serege a fejük fölé lebben.

Betlehemet csodálja szemük csillogása,
orcájuknak tündöklő boldog ragyogása.
Karácsonykor Földnek apraja és nagyja
szeretet örömét ontja a világra.

Deborah Gordon Cooper: Áldás a fára

Ebben az évszakban,
mikor az éj sötétje
hosszabb a nap fényénél,
mikor a Föld aludni tért
a hideg elől,

Advent idején,
a várakozás idején,
hadd találjuk meg a módját,
hogy a rohanásból kiszakadva
békénk lehessen,
és tágra nyithassuk
hálás szívünk.

Áldd meg a fénylő fákat,
az örökzöld mindenség jelképét,
mert hűek és változatlanok,
mint Isten szeretete.

E drága időszakban,
mikor oly búsak az emlékek,
kérlek, emlékezhessünk
azokra, akik önnön fényükkel
ragyogták be utunk,

Szeretteinket,
akik örökké szívünkben élnek.

Finta Kata: Karácsony

Elmúlt az ősz, a szép indián nyár
ködfátyolt öltött a hajnal már,
kigyúltak a karácsonyi fények
a város már ünneplőben ragyog.

Lelkünk várakozással megtelik,
szeretet után sóhajt a szívünk,
várva-várjuk a születő Kisdedet,
ki a békességet elhozza nekünk.

Mennyből angyalok kórusa zengett
királyok keresték a hozzávezető utat',
üstökös fénye ragyogta be a tájat,
hogy megtalálják Égi Királyunkat.

Szegényen, jászolyban született,
bárányok leheltek neki meleget -
édesanyja, Mária ölelte karjaiba' Őt,
aki megváltani jött bennünket.

Erre, az összezavart világra érkezett,
ahol gyűlölködnek, egymást gyilkolják
az emberek - békesség és szeretet helyett,
mintha a földtekén el sem férnének.

Kisjézus! Tekints ránk, teremts rendet
a világban, hogy béke és szeretet
honoljon ezen a csodás Földön,
ahol minden jóval elláttál minket.

Minden nap azért imádkozom,
hogy az egész világon győzzön
gyűlölet helyett - a megértés és szeretet!
Kérlek Kisjézus, hallgass meg engemet! 

Egyed Emese: Könyörgés

a gyarlót aki újabb mérget forral
a nem levőket és az elmenőket
a letarolt és kifosztott erdőket
a sárkányoktól lankadó erőket
az itt felejtett szikkadt nagyszülőket
a templom felé vivő kisutcákat
a szélbélelte aggó iskolákat
az aprópénzen megvett kenyeret
a kormosodó levegőeget
az otthoni vizek legédesebbjét
kétségbe esettek örök keresztjét
az elpusztult s születő könyveket
az álmot amit lát a kisgyerek
a hajót amely zátony fele fut
a félelmébe horgonyzott falut
botló beszédünk sápadó reményünk
a jót a rosszat amit meg kell érnünk

áldd meg Isten karácsonyoddal

Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.