Karácsony - Szeretet... 1

Belépés

Oldalak

Kategóriák

Képgalériák

Legfrissebb

Archívum

Linkek

Várnai Zseni:Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

"Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!"

(Devecsery László)

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött."
(Márai Sándor)

Meggyesi Éva

Ünnepkor

"Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok."

"Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme."
(Calvin Coolidge)

"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja."
(Horváth Attila)

"Akinek a szívében nincs karácsony,
nem fogja azt a fa alatt sem megtalálni."
(Roy L. Smith)

"Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket."
(Nicole Wise)

Mentovics Éva
Mikulás-Köszöntő

"Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted."

" A karácsony az az idő, amikor engeded, hogy a szíved vezéreljen." (Patricia Clafford)

A karácsony nem lenne karácsony ajándékok nélkül.

(Louisa May Alcott)

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés.
Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".
(Müller Péter)

Az ajándék nem csak a karácsonyban, de az egész évben benne van.

(Csitáry-Hock Tamás)

"A világnak azt kívánom:
legyen szívében karácsony!
Közeleg, ideér holnap,
szavaim már harangoznak."
(Falu Tamás)

"Soha ne aggódj a karácsonyfád mérete miatt! A gyermekeid szemében legalább 10 méteresnek tűnnek."
(Larry Wilde)

Weöres Sándor
Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

A karácsony a csodák időszaka, ilyenkor minden lehetségesnek tűnik.

(A semmi közepén c. film)

"Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok."
(Ady Endre)

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
(Vörösmarty Mihály)

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
(Arany János)

Karácsony - Szeretet... 1

Wass Albert: Magyar karácsony az égben

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

Szabó Endre: Karácsonykor

Mintha csak ma volna, úgy eszembe' van még,

Az asztalnál körben ült a kis család,

Kint a vihar tombolt, oda-odaverte

Ablakainkhoz a zúzos rózsafát.

Fekete ruháju, gyászló özvegyasszony

Magához vonta két árva gyermekét:

"Mikor eltemettük szegény jó apátok',

Ilyen rút idő volt odakivül ép'."

Közelebb simultunk gyászoló anyánkhoz,

A két árva gyermek: kis öcsém meg én;

Nyugtalan szemekkel, néma félelemmel

Csüngtünk könnyben úszó, bús tekintetén;

- De zördült a fenyő gyertya-fényes bokra,

A gyertyák fénye ránk víg derüt vetett,

Szemeinkben a könny fénymosolyra vállott...

Oh, a gyermek szive oly hamar feled!

A karácsony-fának csecsebecsés terhét

Kis öcsém csacsogva számolá nekem;

Én, mint az okosabb, megintettem őt, hogy

Imádkozni kell most: komolyabb legyen.

Anyánk mosolyogva állott meg felettünk,

Összetett kezekkel mink letérdelénk...

Oh, e szeretettel teljes pillanatnak

Ma is érezem még áldó melegét!

Rég volt! Bár nagy idő nem volna az annak,

Ki az örömökből ki nem fogy soha,

De ah! annak a két árva kis fiúnak

Ez volt legutolsó jó karácsonya.

Kis családjok fészkét vihar tépte össze,

S üldözte őket a bajok tengerén,

Idegen szigetre menekült a testvér,

S messze tőle puszta partra estem én.

A karácsony estét most magamba' töltöm,

Ülöm az emlékek fájó ünnepét...

Forró homlokom, ki megsimítsa, nincsen,

Arcom oly hideg, míg szemem könnyben ég.

Hallgatok sötétben... az utcák havában

Tomboló vihar, a tél ekéje szánt...

Ilyen rút idő volt odakivül épen,

Mikor eltemettük szegény jó anyánk.

Kerényi Frigyes: Karácson estvéjén

Örömvirág volt a karácsonestve!

Hogyan leszedték tünde bársonyát -

Piros napoknak halvány unokája,

A multból olvad játszi fény reád.

Oly tiszta volt a föld, oly jó az ég,

Oly boldog én, midőn gyermek valék!

Középen szent fa, tarkán ékesítve

És gazdagon, hogy meghajolt az ág -

Miért is égett annyi mécs körűle,

Nem volt-e arczimon elég világ?

Elég világ anyám könyűs szemén,

Ha eltekintett boldog gyermekén?

És reggelenként nyúlva nyult a kéz

És volt a napnak bája alkonyig;

De a mohón szakasztó kéz alatt,

A szent fa szépen elvirágozik.

Suhant az év s midőn alunni ment:

A kedves szent fa ujra megjelent.

Azóta csendes gyermekéletemnek

Bűvös meséje régen megszakadt:

Jó angyalom a kis fenyű helyébe,

Szent fául hozta ifjuságomat.

Hogy eltekintsen ujra gyermekén -

Anyám után hiába néztem én.

Az új fa dús, az új fa oly sugáros!

Reménylevél takarja ágait;

Kicsillogott a szerelem virága;

Túlföldi fényben tündökölt a hit.

Mért hozta, lelkemet zilálni szét,

A kétkedés csapongó vesszejét?

Mért jő az élet a komoly valónak

Izmos kezével rázni ágait?

Hogy róla minden, minden elszakadjon,

Mi földi szárnyon égbe vitt!

És hogyha ennek kincse szertehull:

Számomra többé szent fa nem virúl!

(Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek)

0.012 mp