Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

 Aranyosi Ervin: Örökké karácsony

Aranyosi Ervin: Karácsonyra angyalt küldök

Elküldök egy angyalt, hozzád szeretettel,
ez egy csepp ajándék, neked szántam vedd el!
Ez a kicsi angyal feladatot kapott,
mától aranyozza be mindegyik napod!
Vigyázzon szívedre, mások meg ne sértsék,
gonosz, rossz érzések soha ne kisértsék.
Bármerre is mennél óvjon, védjen téged,
tegyen róla, legyen jó az egészséged!
Vigyázzon, a világ neked sose ártson,
vidítson jó kedvre szilveszter, karácsony!
Találd meg a békéd, örülj az életnek,
legyenek körödben mind, akik szeretnek!
Verseim kísérjék mindennapjaidat,
legyen a lelkedben megértés, tapintat!
Teljesüljenek be régóta várt álmok,
angyal által őrzött ünnepet kívánok!

Ady Endre: Harang csendül I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

 Áprily Lajos: Karácsony est

Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem

Ady Endre: Békesség ünnepén

Békesség most tinéktek, emberek.
Övendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!...
Szép dolog ez!... Így kell csinálni,
Minden karácsony-éjszakán...
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még vele húzni
Talán még néhány ezer évet...
Békesség hát néktek, emberek,
Örvendezzék a vak, a béna:
A jászol benne van a legendában
S a jászolban benne a széna...
Különben is az élet csupa vígság,
Útvesztőkből csillag vezet ki,
A pásztorok és bölcs királyok
Szinte futnak - egymást szeretni
S a betlehemi félhivatalosban
Miként egykor meg vala írva:
Mindenkit jászolánál várja
Az arany, a tömjén, a mirrha...
Örvendezzél, derék világ,
Harsogjatok, jó, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.
Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat
Ennyi kis fény tán a világnak.
Odakint szörnyű nagy a kétség,
Odakint szörnyű a sötétség.
Odakint szörnyű vaksötétben
Sirály sikoltoz, vércse vijjog,
Bagoly huhog, kóbor eb szűköl...
Odakint valami nagy titkot
Rejteget a sötét világ,
Jó lesz mormolni szaporábban
A szent zsolozsmát, bibliát.
A föld könnyektől terhesült meg
S a terhesült föld ing, remeg,
A vajúdó kínnak gyümölcse
Nem lehet más, csak szörnyeteg...
Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt
És rettentett a földgolyón,
Vad orkánban kitörni készül,
Világot törve, rombolón,
Évezredes tragédiának
Bosszuló vége fenyeget,
Vad-éhesen, vad harcra készen
Állnak iszonyú seregek...
A Messiást nem várják immár,
Nem kell többé a Messiás,
Hazug a megváltás meséje,
Szentségtelen a szentírás,
Hazug minden, amit az ember
Évezredekkel istenné tett,
Csak egy igazság - közös jussú
S egyenlő végű - ez az: élet...
Ám ne nézz ki az éjszakába,
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák,
Ne halljátok a föld-dübörgést,
Menjen tovább a szürke élet,
Közelg a földi végítélet...
Addig lobogj csak, kicsi gyertya,
Harsogjatok csak, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.

Aranyosi Ervin: Karácsony alkalmából

Aranyosi Ervin: Szeretetcsomagom

Hányat kell aludnom,
még Karácsonyt várva?
Várom az ünnepet
két karom kitárva.

Tudom, csoda készül,
s én már nagyon várom,
együtt lehet végre
az egész családom.

Lesz egy ajándékom,
és azt szívből adom,
mosollyal bélelem
szeretetcsomagom.

Lesz benne ölelés,
szívből jövő, kedves,
ettől lesz nagyinak
vidám szeme nedves.

Kacagást is küldök,
s mindenki megkapja,
csilingelve pendül,
szívem víg harangja.

Felolvasztom szíved,
mosolyom rádöntöm.
Látod, mennyi mindent
tud adni egy Pöttöm...

Andók Veronika: Karácsony előtt

Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyőfa áll
És minden ága csillogó díszre vár.

Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.

A faluban száncsengő hangja szálldos
És megszaporodtak a Mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak
És aranyos-furcsa leveleket írnak.

Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen
S olvadhat az első hó, minden csupa sár,
A szeretet mostmár a szívekben jár.

Ágh István: Varázslat karácsonyfára

Varázslat karácsonyfára
Burkolózz barna kabátba,
de ha hó jön, vedd föl a zöldet,
öltözködj havazásba,
a havak, mint fára ömölnek,
nem kopasz ágra,
de karácsonyfára,
csöndíts, lehelj rám örökzöldet!

Legyél egy pillanatra, mint a fa
mozdulatlan, aztán egy kedves
mozdulattal indulj el kedves,
mintha gyökered lábad volna,
mintha a lábad földanolna
az első emelethez.

Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngetyüznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
diszítve aranyozott utravalóval.
Jagellók kivénhedt jegenyéihez,
Dubrovnik cédrus-illatába menjünk,
vagy a Keleti-pályaudvar langyos
forralt borával legyünk együtt?
Karácsony este, másnapi,
másnap másnapja ez az élet,
fölnyitom szememet, foszló
díszeid között mégis csak engem nézlek,
meg azt, hogy hullik belőled,
belőlem, ami szép volt.
Vizkereszt nem csordít ereszt,
jéghegy az égbolt.

Nincs erdő nélküled,
nélkülünk nincs Magyarország,
tűleveleid illegesd,
injekciózd az ország sorsát
valami szépre, ami nincs,
burkolózz barna gyümölcsbe,
de ha hó lesz, vedd föl a zöldet,
öltözködj havazásba,
lehelj rám örökzöldet.

Szél szava száguld csörgő fák közt,
ünnepi ének csendül halkan.
Hópihe-csillag száll le keringve,
tenyereden olvad, s cseppként csillan.

Hívogatóan nagymami szólít,
bő lakomáink illata lebben.
Angyali hárfák zengnek lágyan,
közel a karácsony, jő szeretetben.

(Ara Rauch)

 Andó Anita: Karácsonyi lista
 

Mit adhatnék karácsonyra?
Ami neked jó is volna.
Meglepetés, öröm legyen,
múltidéző vagy a jelen?

Mit adhatnék karácsonyra?
Szívemből szívedhez szólna.
Egyedi és különlegest,
semmiképpen feleslegest?

Mit adhatnék karácsonyra?
Ami fényes ünnepet hozna.
Mosoly lenne az arcodon,
szívemen pihenő nyugalom?

Mit adhatnék karácsonyra?
Komoly tárgy vagy móka.
Családi meghittségben,
vagy az édes menedékben?

Mit adhatnék karácsonyra?
Felelj, kérlek kérdőszóra!
Amit kívánsz, megkapod.
Karácsonyfa alatt találod.

Aranyosi Ervin: Karácsonyi vers

Ünneplő ruháját a szív magára ölti,
ember a karácsonyt, megtisztulva tölti.
A hétköznapi lelkek megtelnek békével,
egymás iránt érzett szívszeretetével.
Kár, hogy csak ilyenkor mozdul meg a lélek,
csak ilyenkor zendül ajkunkon az ének.
Ilyenkor látjuk csak a nyomorúságot,
ilyenkor öleljük az egész világot.
Pedig a világnak a legszebb ajándék,
ha van bennünk részvét és jobbító szándék.
Ezért a karácsony sose érjen véget,
egész évben tanulj békét, emberséget.
Legyen áldott az év minden egyes napja.
Fényben fürödjön a Föld minden darabja.
Hidd el nem kell ehhez semmi többet tenni,
tanulj meg mindenkit egyformán szeretni.

Bencze Marianna: Az én ünnepem

Aranyosi Ervin: KARÁCSONYI GONDOLAT 

 Megnyíló szívvel, szeretettel
köszöntsön rád karácsony éj.
Legyen vidám, boldog az ember!
Az élet szép! Nem kell, hogy félj!

Álmodj magadnak bármi szépet,
Amire vágysz, tiéd lehet!
Képzeld magadba azt a képet:
már meg van, s “fogja két kezed”.

Sose hidd azt, hogy neked nem jár,
amire vágysz, megkaphatod.
Ne hidd szerencse reád nem vár,
mert ezzel azt csak eltolod.

Várj csak nyugodtan, bármi szépre,
szárnyra veszi a gondolat.
S minden irigység ellenére,
elérkezik, “hozzád szalad”.

Ne törődj azzal, mit hisznek mások,
– mert azt csak te úgy képzeled!
A fájdalomra nincs is más ok,
mint a meggyötört képzelet.

Valahányszor a rosszra gondolsz,
valóságoddá válik az.
Ha jót remélsz, ha szépben oldódsz,
meglátod az lesz az igaz.

Istentől kapott adománnyal,
teremtünk szépen, gazdagon.
S gyarlók vagyunk, s alantas vággyal,
a csodánkat ütjük agyon.

Mikor érzed, hogy jobb a lelked?
Mikor szeretet járja át,
vagy mikor ezer gondtól szenved,
s senki nem hallja jajszavát?

Csodálkozz rá a szép világra,
rosszat kívánni nem szabad!
Vigyázz mit szólsz – szíved szavára
– mert teremtő minden szavad.

Ha megérted, amit leírtam,
munkám nem volt felesleges.
Legyen úgy, ahogy álmaidban,
s ünneped legyen kellemes.

Öleld át ezt a nagy világot,
szívedben gyúljon szeretet!
Találd meg most a boldogságot,
Kívánok boldog ünnepet!

Ábrahámné Ági: Készülődés

Hideget hoz holnapunk, hó hullik hamarosan.
Az ablakon arasznyi aranyfény alattomban
besurran mielőtt még az este ránkborulna.
Karácsony kopogtat már, ideje hát teánkba
fahéjat, szegfűszeget tenni, illatosítva.
Vásárolni és csomagolni kezdeni kell már,
kisvártatva elkészül a betlehemi oltár.
Legszentebb ünnepünk, a szeretetnek napjai
nyitott ajtóinkon készülnek bekukkantani.
Ünneplőbe öltözött lelkünkben csak béke van,
szívünk mélyébe költözött érzésünk: mint arany.
Beszélgetéseink nyugalomba csendesednek,
ajándékainkat eldugjuk kedveseinknek.
Az ünnepi menűket megtervezzük gondosan,
Lelkünket elárasztja várakozás boldogan!

Aranyosi Ervin: Havat szórnék...

Havat szórnék a világra
így december közepén!
Havat szórnék a szívekre,
rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,
érezné, milyen hideg,
de amikor elolvadna,
ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől
lángra gyúlna minden szív,
s érezné, hogy szép az élet,
és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ
csak látszatra oly rideg,
de elolvad minden bánat,
ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,
rátok is essen a hó!
Kapjátok meg üzenetem:
- Emberek, szeretni jó!

Aranyosi Ervin
Karácsonyi kívánságom

Amikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
együtt kell dobbanni az emberek szívének.
Szóljon idén arról minden mese, ének:
- varázslata van a szív szeretetének.
Nyisd hát meg szívedet, öleld a világot,
minden ember legyen örömmel megáldott,
mosollyal vidíts fel, szóval, öleléssel,
tiszta érzésekkel, mit szívedbe vésel.
Teremts egy szeretőbb, élhetőbb világot,
amilyet az ember eddig még nem látott.
Megfagyott szíveket tölts meg szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!

Bényei József: Álmok csillagszórói

Libabőrös a Hold.
Karácsony lesz már nemsokára.
Havak pustolnak
s apró ingben angyalok dideregnek,
jelük a kilincsen virágzik.

Majd mondjátok el, milyen most a fa,
csendülnek-e mosolygó aranyalmák
és van-e csillag a fenyő hegyén,
a mézeskalács mind fekete-e,
s a gyertyák, csöngők, zizzenő aranyhaj
jaj, fekete mind, ugye fekete?

Szóljatok s csöndben fogjátok kezem
ha megszólal a karácsonyi ének,
s csillagszóróit felgyújtja az álom.
Hívjatok majd.
Nehogy még elmulasszam
amikor csönget
és fehér szakállát
simogatva magához hív az Isten.

Babits Mihály: Az előkelő tél

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörű Tél!

S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szívét.

Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csúfolva néznek
a karácsonyi csillagok.

1934. dec.

Aranyosi Ervin: Örök zöld fenyőm

Tudod, a fenyőt én úgy díszíteném fel,
legyen rajta faggyú, kismadárnak étel.
Almát akasztanék néhány erős ágra,
szénát terítenék, éhes őzre várva.
Mogyorót és diót tennék mókusoknak,
néhány sárgarépát, arra járó nyúlnak.
Én az égiektől hótakarót kérnék,
senki más fájával, bizony, nem cserélnék.
Mert az én fenyőfám továbbra is élne,
hótól, téli Naptól szikrázna a fénye.
Aki arra járna, biztos megcsodálná,
talán élni hagyná, ki sohasem vágná!
Ez a Karácsonyfa az igazi lenne,
a szeretet fénye ott csillogna benne!
Boldog lenne szívem, mikor utam járom,
s találkoznék véle, talán épp a nyáron!

Baranyai Attila: A szeretet hangja
(Karácsony)

Mesél a fenyves, mesél a szél,
távoli hegyek, s a völgy,
hótakaróban pihen a rét,
alussza álmát a föld.

Ódon házfalak, ódon tetők,
kéményéből füst szállong,
s jégcsapok lógnak ereszekről,
csillogón, mint gyémántok.

Csendet bomlaszt nagy tömeg árja,
hömpölyögve vonulnak,
a hó út átvált színbe játszva,
s lényükből öröm sugall.

Erdei házak közt haladnak,
karácsony fő terére,
hol szól a világ legszebb hangja,
minden ember szívéhez.

Suttog a fenyves, suttog a szél,
bepingált mindent a hó,
felragyog fennen a csillagfény,
s égi kísérőnk, a hold.

Arcok pírja, ajkak mosolya,
önfeledett mámorban,
s kéz a kézben egész szorosan,
gyűrűdző, hosszú sorban.

Sugárzó szemekkel fürkésznek,
az áhítattól fűtve,
s hallgatják nagy gyönyörűséggel,
a varázslatos művet.

Rezdülő, lüktető hangzásban,
minden együvé válnak,
s zeng a szeretet muzsikája:
a szívek dobogása.

Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva

Ugye, várod a karácsonyt, mint a többi ember?
Elképzeled, hogy töltöd meg szívvel, szeretettel?
Rohansz tehát vásárolni - szeretet jeléül?
Befekteted érzéseid, talán majd meg térül?

Pénzt adsz minden ajándékért - megdolgozol érte -
hadd kapja meg a szeretted, ha vágyta, remélte!
A karácsony ettől válik szeretet ünneppé?
Nem gondoltál arra még, hogy hogy tehetnéd szebbé?

Mondjuk adnál kis figyelmet, érző kedvességet,
hadd örüljön: - veled lehet, beszélgethet véled.
Közös program, közös játék, mind javára válna,
a békesség szép madara vállatokra szállna.

Nem gyűjtene kacatokat, mi szemétté válik,
melegségre nem kellene várakozni nyárig.
Az emberség térne vissza az ünnepnapokba,
s nem torkolna a hétköznap szörnyű viharokba.

Az ünnepet megtölthetnéd fénylő szeretettel?
Egész évben erre vágyik minden érző ember.
Azt nem értem valójában, mért kell erre várni,
miért nem tud minden napunk karácsonnyá válni?

A borzasztó rohanásban nincsen időd élni,
ami lenne, azt munkával pénzre kell cserélni!
Szomorúság a szívedben, mert gyötör az élet,
nem álmaid, valaki más rút életét éled.

Összespórolt forintokon veszel ajándékot,
addigra már belefáradsz, unod a játékot.
A tömegben tolakodva utálsz minden embert,
s azt is, aki karácsonnyal az idén is megvert!

Mire eljön a karácsony, nincs is kedved élni,
fáradtságod képtelen vagy örömre cserélni,
nem marad hely ölelésnek, boldog, közös percnek,
az ünnepek a vásárlás árnyékában telnek.

Ugye, várod a karácsonyt, s megpihennél végre!?
Gondjaidtól szabadulnál, s kitennéd a jégre?
Inkább meleget csinálnál otthonban, a lakásban,
nem maradna a szeretet folyton takarásban.

Hozzuk vissza a karácsonyt a mindennapokba,
szeretetet, kedvességet gyúrva csomagokba.
Egy-egy mosoly, pár ölelés, biztos beleférne,
felvidító kedves, jó szó, biztos többet érne.

Legyen minden nap karácsony, telve szeretettel!
Ugyan mire, mire másra, vágyhatna az ember?
Akarjunk hát közös élményt, szép emléket adni,
próbáljunk meg "boldogulni", embernek maradni!

Baranyi Ferenc: Betlehemi csillag

Mert jóllehet csak istállót talál,
ki lépre-megy a csillagot követve
mindig lesz Gáspár, Menyhárt s Boldizsár,
ki újra csak elindul Betlehembe.
A csillag meg nem róható azért,
hogy álmaink egén kétszeresen süt
nem koronás, felkent királyt ígért,
csak kisdedet, hogy királlyá növeljük.
Ki a jászolnál megcsalatva áll,
mert isten fia nem bíborpalástos,
hozzásegíti tétlen is akár
a férfikori töviskoronához.
S nem adja már, csupán lerója önként
az aranyat, a mirhát és a tömjént.

Aranyosi Ervin: Ha múlik a karácsony

A karácsony nyomokat kellene, hogy hagyjon!
Ha el is búcsúzik, a szeretet maradjon!
Ne kidobott fákon, ne az utcán látsszon,
hogy elszállt az ünnep, s vele a karácsony.
 

A szenteste ennél jóval többet adna,
lelkünkben az érzés mindig ott maradna,
és nem térne vissza önző rossz szokásunk,
- falakat építünk, s szakadékot ásunk.
 

Mert a szeretet híd a mások szívéhez,
legyünk kíváncsiak mit gondol, mit érez!
Adjunk az időnkből, van bőven, mint tenger,
ennyit megérdemel, hidd el, minden ember!
 

Hát a szereteted szórd szét a világba,
a tél hidegében boruljon virágba!
S érezd, hogy belülről szíved melegíti,
mert a sok jó érzés éltetőn hevíti.
 

Ne múljon az ünnep kedves nyomok nélkül,
minden örömpercet tegyél el emlékül!
Légy mától nyitottabb, szerethetőbb lélek,
érezd, hogy: - Emberként, boldogabban élek!
 

Próbálj szép szívedből egyre többet adni,
egy fázós világban tűzhelynek maradni!
A didergő lelkek hadd gyűljenek köréd,
hozd létre világod érzést nyújtó körét.
 

Ha majd ez a szép kör egyre jobban tágul,
s az is átmelegszik, ki távol van, hátul,
akkor a szeretet győzhet a világon,
akkor lesz majd örök ünnep a karácsony!