Boldog Mikulás napot

kívánok!

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélybõl fölzengõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

 Zigány Árpád: Mikulás

Tóthárpád Ferenc: Tél, hó, jég

Tél, tél, tél,
havas tűlevél.
Fenyőerdő rengetege
apró pihékkel van tele,
az égig felér.

Hó, hó, hó,
ágat ringató.
A fa csúcsán mókus lépked,
kémleli a messzeséget,
mancsa közt dió.

Jég, jég, jég,
fehér messzeség.
Messzeségben - csirram-csörröm -,
krampusz ül a nagy bőröndön,
fogja a fejét.

Lóg, lóg, lóg,
lóg az orra, lóg.
Vigasztalják a gyerekek:
,,Te is kaphatsz még eleget,
cukrot meg diót,
földimogyorót!"

 Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
Húzza-rázza hűsszellő.

Suttog a fenyves, zöld er dő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Tóthárpád Ferenc: Erre csörög a dió

Felhőt szánt a szánkó talpa,
piros ruhás ember rajta.
Mögötte nagy zsákokban
csokoládé s virgács van.

Előtte a szarvasok,
fölötte a csillagok,
alatta a föld forog:
kertek, házak, ablakok...

Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
"Erre csörög a dió,
arra meg a mogyoró!"

"Mind-mind kapnak csomagot,
a kicsik és a nagyok."
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut! Fel

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.

Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első hóember,
ki megtanul járni.

Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
ő is köszön, ő is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.

Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."

"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"

Így történt, hogy akkor este-
-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.

Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!

Tóthárpád Ferenc: Mikulás a parkban

Mindenki ünnepel! Mi is ünnepelünk?!
Mikulás a parkban megpihen-e velünk?

Megáll itt a téren, vagy csak csenget egyet?
Siet, vagy a tűznél meg is melegedhet?

Elmondhatom néki,
vágyam milyen régi?
Nem beszéltem vele
álló esztendeje!

A múlt évben sem jött! Tudja, mire kértem?
Írtam neki lapot, még az elmúlt télen!

Küldtem levelet is,
súgtam ezerszer is
anyukámhoz bújva,
minden este újra

s újra: ,,Nem kell cukor, édes csokoládé,
csak egy apró mosoly: az Édesanyámé!

Ne gondoljon arra...!
Van fenyő a parkba'...
Lelkünk legyen újra
Jézus birodalma!"

Kedves, jó Mikulás, azt értesd meg vele,
Ő az ajándékom és a szeretete!

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.

Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja - mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra -
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova -
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.

Utassy József: Hull a hó

Zirr, zurr, zurrogó!
Sziszeg a szél, hull a hó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Ragyog a sok hógolyó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Játszani jaj de jó!
Zirr, zurr, zurrogó!
állj be közénk Télapó! 



Tordon Ákos: Télapónak hóbundája

Télapónak hóbundája
rongyos lett a sok hordásban.
Sok hordásban, viselésben,
ide-oda sietésben.

Hópihe száll a hóesésben,
vásik a bunda a viselésben.
Sok viselésben elvásik,
jövőre meglásd lesz másik!