"Néha úgy szállong nesztelen libegéssel, mint ősszel a falevél. Nagy pelyhei tanácstalanul tántorognak, aztán lehullanak valahova, és el is olvadnak azonnal, mert így csak tél elején hull a hó.
Ha mégis megsűrűsödnének, akkor a füves völgyek, hideg árokpartok lesznek először fehérek, és szinte felszólnak az alacsony hófelhőknek, hogy:
- Ereszthetitek a többit is! Már megmaradunk.
Ekkor aztán feltámad a szél, szitálni kezdi a havat, apró pelyheit megforgatja, és sziszegő, vad suhogással ráborítja a világra.
A hegyek, völgyek, erdők, mezők elnémulnak ilyenkor, mert a hó takar, temet, fehér lepedője alatt ijedt csendben alszik az élet, és sose lehet tudni, lesz-e belőle ébredés.

(Fekete István)

"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja."

(Horváth Attila)

"Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül..."

(Áprily Lajos)

Csodálattal tölt el engem a természet,
Bár nem minden évszak vonzza lelkemet:
Búra hangol a tél sívó pusztasága,
Míg örömre gyújt a zengő kikelet;
Ámde még a tél is, ha itthon borul rám,
Idegen tavasznál kedvesebb nekem,
Mert én a hazámat, szép Magyarországot,
Az egész világnál jobban szeretem!

(Jakab Ödön)

 "Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk."

(Iselin C. Hermann) 

"Az embert leginkább akkor tölti el az elégedettség és jólét tudata, amikor jól fűtött, kényelmes szobából nézi a kinti hideg, téli világot."

(Dean Ray Koontz)

"Élvezd a csendet!
 A csendben megszólal a világ,
 simítja lelked
 s ellazít egy suttogó faág."

 (Gergely István)

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet: - Ne bánts!

(Hannes Tuch) 

 "A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el."

(Albert Camus)

 "Majd lesz talán, igazán, még egy fényes könnyű élet.
Úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem.
Lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük,
és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük."

(Dés László)

 "A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s - álmomban, s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám."

(Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko) 

"A fiatalságtól az öregségig olyan lassú átmenet vezet, hogy az ember maga észre sem veszi a változást. Ugyanígy, amikor az ősz követi a nyarat, s a tél az őszt, a természet olyan fokozatosan változik, hogy nemigen tudjuk nyomon követni."

(André Maurois)

"A békés téli táj fölemeli a lelket és lebontja a barikádokat." (André Aciman)

 "Akkor a leghosszabb a tél
Ha már az ember nem remél
Ha a holnap csak ködös kép
Tövissel barázdált vidék."

(Ákos)

"Nekem a tele Holdak,
Az együtt-nézettek,
Szépek lesznek, mert szépek voltak
S a fogadásunk
Nekem ma sem egy útált, ócska folt:
Megbolondulnál, ha tudnád,
Miket juttat eszembe
A vándor, téli tele Hold."

(Ady Endre)

"Az éjszakában az embernek nincsen társa, a nagy téli sötétségben csak Isten előtt áll, kívül űr és feketeség, a lelke elkezd nagy magánosságában reszketni és olyan gyáva lesz, mint a legutolsó sakál."

(Dallos Sándor)

Csitáry-Hock Tamás: Van a tél...

 A mozdulatlanság állapota. Az alvás, a várakozás állapota.
A szomorú szépség állapota. A csend, a hideg, a fagy, a jég, a hó.
A hó gyönyörű. Szomorúan gyönyörű.
... De nem csak szomorúság, nem csak fagy van a télben.
Hanem jó is.
Az, hogy véget ér. Ezt mindig, minden évben biztosan tudhatjuk. Véget ér.
Hogy mikor, nem tudjuk. Lehet, hogy hamarosan, lehet, hogy sokára.
De biztosan vége lesz.... És ezt várjuk.
Ez tartja bennünk a lelket, tudjuk, hogy érdemes élni, várni, mert lesznek szebb napok.
Amikor minden megmozdul, minden felébred, és minden szép lesz megint.
Csak várni kell és hinni. Nem is hinni - tudni.
És türelmesnek lenni.
Ez a legfontosabb. És ha megérkezik a tavasz, elfelejtünk minden mást.
A hideget, a szomorúságot, a fagyot, a mozdulatlanságot.
...Igen, most tél van. De lesz tavasz.

"Ha nem lenne tél, nem élveznénk annyira a tavaszt. Ha nem kellene néha nélkülöznünk, nem vágynánk annyira a jólétet."

(Anne Bradstreet)

"A természet egyik legtörékenyebb és legsebezhetőbb megjelenési formájaként a virágok élete rövid és törékeny. Egy figyelmetlen lépés, egy száraz tél vagy egy heves eső élet-halál kérdése lehet egy ilyen kényes növény számára. És mégis, minden reggel tágra nyílik. A virágoktól sokat tanulhatunk a hittel kapcsolatban. Ha saját életedben gondozod a hit kertjét, akkor új módon fogsz életre kelni, mint ez a virág."

(Dan Millman)

"Ez a rózsa nem oly illatos, mint a nyári virág, de állt minden megpróbáltatást, amit amaz el nem viselne: a tél hideg esője elegendő volt a táplálására, a nap halvány sugara a melengetésére; a süvítő szél meg nem sápasztotta, szárát el nem törte, a csípős fagy el nem sorvasztotta."

(Anne Bronte)

"Rád borulnék ősszel, takaró avarral
És ha tél lehetnék, behavaználak.
Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal
Forró nyár, ha lennék, beragyognálak."

(Bikini)