Karácsonyi versek... 2

Heltai Jenő: Karácsony

A szeretet ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan,
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Hallottad?
Egy angyal száll a Földre
nemsokára!
Szeretetet és békét hoz
hoz nekünk, és
elintézi, hogy jók legyünk -
legalább egyetlen éjen át,
- hogy elnyerjük az öröklét
jogát, hogy elfeledjünk
minden bántást - és
elhozza lelkünkbe a
megbocsájtást!

Helen Bereg: Karácsonyi csoda

Aranyló gömb, lámpafüzér

csillog-villog, amihez ér,

hátán ezüst villanás,

két hófehér puha szárny.

Angyal repült el felettem

csodálkoztam, el se hittem.

Felébredtem, s láss csodát

szobámban fenyőfa állt.

Aranyló gömb, lámpafüzér

csillogása a földig ért.

Egy angyali villanás

két hófehér puha szárny.

Juhász Gyula: Karácsonyi ének

Szelíd, szép betlehemi gyermek:
Az angyalok nem énekelnek
S üvöltenek vad emberek.

Boldog, víg betlehemi jászol:
Sok börtön és kórház világol
És annyi viskó bús, sötét.

Jó pásztorok és bölcs királyok:
Sok farkas és holló kóvályog
S nem látjuk azt a csillagot!

Békés, derűs karácsony éjjel:
A nagy sötét mikor száll széjjel
S mikor lesz béke és derű?

Grigo Zoltán: A szeretet illata

Most hogy közelít felénk újra karácsony
eszembe jutott az a kis tépett fenyő
amit a piac egy eldugott sarkából
boldog mosollyal húztál nekem elő
alig engedted hogy én vigyem hazáig
pedig hideg volt már a hó is leesett
jöttél mellettem begombolkoztál állig
és olyan gyönyörűen fénylett a szemed
csak kapaszkodtál szorosan a karomba
szép voltál mint a kivilágított város
megálltál néha és néztél rám ragyogva
ahogy a fényfüzérek az útszéli fákon
két karácsonyt váró izgatott nagy gyerek
örömmel siettünk kis fenyőnkkel haza
Szenteste volt a hó nagy pelyhekben esett
és szállt a városban a szeretet illata.

Juhász Gyula: Karácsonyi óda

Csöndes az éj és csöndes a világ is,
Caesar Augustus aranyos mosollyal
Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás:
Béke a földön.

Hallgat a germán és hallgat a pártus,
Néma az indus és néma a hellén,
Herkules távol oszlopa se rendül,
Thule se mozdul.

Már az aranykor új eljövetének
Hírnökeit, a szomorú szibillát
S a szűzi Virgilt födi földi sír és
Hír koszorúja.

S messzi mezőkön nyájaikat őrző
Pásztori népek nézik a derengő
Új csillagot, mely aranyát elönti
Jászoli almon,

Hol mosolyogva és fázva az éjben,
Szőkehajú és szelíd anya keblén,
Most mutatod meg magad a világnak,
Isteni gyermek!

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Gősi Vali: Karácsonyéj

Még szendereg a régmúlt pillanat,

de lassan ocsúdik a tündefény,

lépteimre dereng a tél fátyla alatt,

fázósan rám köszön a múltból az emlék...

Fülembe suttog, és a szívemhez ér,

megszólít újra lágy ütemben, halkan,

valami édes-szép dallamról mesél,

míg porzik a friss hó a talpam alatt.

Gyermek-álmomon jégvirágos fényben

csillagok gyúlnak, a világ hófehér,

csengő csilingel a zúzmarás éjben,

a pőre fákról arcomra hull a dér.

Karácsony este van, angyalok szállnak,

milliárd hópehely cseng-bong, zenél,

ma éjjel mindenhol csodára várnak,

és anyám ölén újra ott bújok én...

József Attila: Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.

Gazdag Erzsi: Karácsony

Szól a csengő, száll a dal.
Itt van a karácsony.
Arany csillag tündöklik
a fenyőfaágon.

Gyertya lobban, mennyi fény!
Mintha a fa égne!
Ha nem volna Karácsony
felszállna az égre.

Ott lobogna a fenyő
mint egy tüzes csillag,
amelyikről éjszaka
szikraesők hullnak.

Itt marad most a fenyő.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőben járunk.

Fényben rezeg a fenyő.
Lobognak a gyertyák.
Ünnep van ma, Karácsony
látogatott hozzánk.

Karácsony csillaga, titok-szép éjszaka,
Hívón világít a templom ablaka.
Szívekben remeg a várakozás,
Béke és öröm a találkozás.

Sejtelmes vakítón csillaglik az ég,
Kristálytisztán hideg köröttem a lég.
Hófehér gyöngy pereg az arcomra,
Óvatos-puhán születik a csoda.

Nem tudom, milyen lesz
akkor a karácsony,
állnak-e fenyők fönn a bérceken,
várják-e dermedt ágaik alatt
őzgidák és riadt, éhes madarak,
hogy szűnjön a gyilkos fejszecsattogás,
és csituljon végre a zajos világ.

Nem tudom, lesz-e még
hó-tiszta karácsony,
hogy élnek-e majd szelíd lelkű emberek,
kik áhítattal várják az Isten-gyermeket,
s ha napkeleti bölcsek lépte közeleg,
érzik-e a meghitt jászol-meleget?

Nem tudom, hol talál,
s lesz-e szeretet,
de ha akkor még e földön élhetek,
hálatelt lélekkel imát mormolok,
hogy szép volt élni, s talán búcsúzok:
némán „fenyőtől fenyőig megyek,
és minden fenyőt megsimogatok”.

(Asszociáció: Reményik Sándor, Karácsonykor c. versére)

Istenem, de rég volt! Igaz sem volt,
mikor az ajtó mögött titkokat kerestem.
Mit érdekelt engem, hogy ,,Jézuska itt volt"?
Tudtam, hogy nekem
nem hoz semmit úgysem.

Ajándékra akkor még nem tellett.
De olyan kemény hittel mosolygott a család...
Én meg a nővérem forró kályha mellett
a szoba falát
lestük, mint a csodát!

És rajzolt nekünk a láng sok álmot:
Ő karjában új babát ringatott nevetve!
Én meg kiskatonát kaptam, mézes bábot!
Anyánk sietve
szaladt ki a kertbe.

Nem értettük mi ezt a világot!
Ma már tudom, hogy anyám a legszentebb esten
nem az örömtől sírt, és nem várt virágot...
Ma már megértem.
Mégis férfi lettem.

Persze, csak emlék, minden rég elment.
Szavamat figyelik, s mint hópelyhet a fák,
megtartom a sorsom, érzek minden embert...
Senki nem ver át,
te álnok, szép világ!

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!

Rég volt ... azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
- ez már nem emlék, -
a karácsonyi ajtót lesem még!

Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!

Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött ... s már küszöbén élek!

December van, érzem az ünnep mámorát,
minden felhúzta már, hófehér ruháját,
olyan nyugalom telepszik rá a lelkemre,
a szeretet mámora, az öröm szívemre.

Odakinn már jó nagy a hó,
elment a várva várt télapó,
hóemberek sorakoznak az udvaron,
morzsa kutya szaladgál a nagy havon.

A hold már magasan jár az égen,
csillagok kísérik szépen csendben,
a csillogó fenyő a ház előtt villog,
a kéményekből is fehér füst gomolyog.

A kandallóban a fák roppannak,
a lángnyelvek vad táncot járnak,
az ablakban feldíszítve áll a fenyőfa,
hisz épp most járt nálunk, a Jézuska.

Attól, hogy ünnep van,
nem változik meg a világ.
Attól, hogy jobban szeretünk,
nem zöldebbek a fák.
Tűz-tenger kincseinket
hiába pazaroljuk,
oroszlán-lelkünk hiába
üvölt a többért!
Attól, hogy forróbb a kézfogás,
nem lobbannak tüzek az égen.
Attól, hogy pirosabb az arcunk,
nem születünk újjá a mesékben.
Hiába várjuk a csodákat,
nem indulnak maguktól felénk,
és a Galaxis is csak
álmunkban lehet a miénk!
Attól, hogy éj-fekete
gyémánttal kövezzük ki
eljövendő halálunkat,
még nem lesz szebb a halál.
Attól, hogy eltitkoljuk gyöngeségünket,
még nem lesz erőnk az
a tó tükrébe nézni.
Lásd, senki nem tanított rá,
mégis legjobban tudunk félni.
Embernyi gyávaságunk, még nem bűn.
Apró vétkeinket a szeretet
lassan semmivé oldja,
s a fák mégsem nőnek nagyobbra!
Mert csak az EGYMÁSÉRT
és csak az EGYÜTT képes
az egekig felnőni és
megérinteni az Örökkévalóságot!

György Emőke: Karácsonyra várva

Karácsonyra várva
Mondjunk egy szent imát.
Fakadjunk most zengő dalra,
Hogy így áldjuk az ég Urát.

Karácsonyra várva,
Szívünket kitárva,
Kisdedet, hogy befogadjuk,
Bűneinket megbánhassuk.

Karácsonyra várva
Eljön a megváltó.
Nem lesz senki egyedül, árva,
Az ünnep így boldogító.

Karácsonyra várva
Várunk a csodára,
Angyalsereg énekeli:
Eljön Jézus megmenteni!

Karácsonyra várva
Jászol mellett védik
Szürke szamár és bárányka
Az urat, ki ma születik.

Karácsonyra várva
Anya néz fiára.
Egy csillag kigyúl fényesen,
Kisgyermek alszik édesen.

Karácsonyra várva
Adventi gyertya ég,
Lelkünk ne legyen bezárva,
Ha ránk ragyog az áldott ég.

Karácsonyra várva
Hív a szent éjszaka,
Szeretetben családunkkal,
Földre leszállt Messiással...

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.

Az én ünnepem a másnap!
- mikor már senki nem vár új csodát,
és beéri a tegnapival,
és nem csörren a telefon,
és halkan szól egy régi dal!

- Akkor is hullt a hó,
és fény csillant az ágakon,
és akkor is itt járt a Télapó,
- mégis más volt! -
Vagy nem tudom...!

Mi változott azóta?
Én? az élet? a nóta?
S ha változott is!
Ki tehet róla?!

A lelkem ma is fényes, lángoló,
még ma is fehér és hideg a hó!
s ha gömbbé gyúrom,
a kezem most is fázik,
és valami mégis úgy hiányzik!

Csengettyűk szólnak Karácsony estén,
Csillog ilyenkor az egész világ,
Szívekben ég láng, áldott szeretet
Halkan szóló harangok zengenek.

Ha még egyszer születnél erre a világra,
Te aki megjártad már a Golgotát,
Látnál itt a földön sok szenvedő embert
Kik nem ismernek semmilyen "csodát".

Adjál nekünk újra mindennapi áldást,
Égesd lelkünkbe a '' Hiszek egyet''
Ne tegyél sok csodát, csak még egyet:
Minden szívbe adj soha el nem múló

S z e r e t e t e t

Jézus jön közénk ezen az estén
Hogy beragyogja mindenki életét...
Jézus jön közénk ezen az estén
Nem tudva még, kikért áldozza vérét...

Hegedűs Gábor: Karácsony paradoxona

Mint hófehér gyolcslepel, hó lepi a tájat,
A költözőmadarak régen messze járnak,
Díszített fenyőfa a meleg szobába`
Alatta ajándék, a gyerekekre várva.

Rozzant, kicsi kunyhó, bent sötétség látszik,
Halvány fényű lámpa pislákolva világít,
Nincs díszített fenyő, nagyon meleg sincsen,
Osztozik a család a végtelen nincsben!

Anya! Nekünk mért nincs, szól az egyik gyermek,
A hétköznap is olyan, amilyen az ünnep,
Nincs díszített fenyőnk, nincsen ajándékunk,
Örülünk, ha legalább ilyenkor jóllakunk!

Anya szeme könnyes, összekulcsolt keze
Ölében nyugszik, fejkendője ferde,
Gondolkodik azon, vajon mit felelhet,
Hogy megértse sorsát ez a három gyermek!

Férjeura beteg, és munkája sincsen,
Tönkrement a gyár, itt szanáltak mindent,
Betegsége miatt egyébként sem kapna,
Kinek van szüksége beteges munkásra!

Szóra nyílik szája könnyeit nyeldesve,
Ma van, kicsi kincsem, a legszentebb este.
Kulcsoljuk imára mindnyájan kezünket,
Hátha a Jóisten megsegít bennünket!

Ugyanakkor a gazdag, úri házban
Három gyerek ül a nappali szobában.
Bontják az ajándékot hangosan pörölve,
Kevésnek tűnik az ajándék mennyisége!

Miért kapott a Béla videó-játékot,
Én csak könyveket, meg sok társasjátékot,
Évinek miért jutott beszélő plüsskutya,
Mellé néhány baba, meg a sok új ruha?

Imádkozik a család a rozzant, kicsi házban:
Istenem, segíts meg, ne éljünk nyomorban!
Legyen asztalunkon minden napra étel,
Nem kell a gazdagság, a mindennapi lét kell!

Gyógyuljon meg apa, legyen újra munka,
Ha lesz pénzünk, a többit anya majd megoldja.
Összebújnak csendben, egymást átölelve,
Szeretettel teli a csodás szenteste!

Ha a gazdag ember adakozóbb volna,
Szegény asztalára is jutna néhány morzsa,
Néhány szép ajándék, télire tűzifa,
Talán jó falatok az ünnepi asztalra!

Kicsi ez az ország, de a szeretet végtelen,
Gondolj erre, barátom, e szent ünnepen,
Adakozz, ha tudsz, szeretettel bánva
Azokkal, kiknek étel sem jut az asztalára!

Ha adni tudsz, mindezt szeretettel teszed,
Meglátod, az ég is megsegít tégedet,
Mindaz, mi neked már szemét és kacat,
Lehet, hogy másoknak boldogságot hozhat!

Karácsony tájékán az úr a szeretet,
Kár, hogy ez az érzés csak néhány napot lehet
Uralkodó a földünk tájain,
Utána már, mint levetett ócska ing,
Kerül a szemétre, kicsit sem habozva.
Aki megteheti, könnyen átlép rajta!

A szegénynek mi marad, csupán a szeretet,
Enélkül túlélni a nyomort nem lehet,
Gazdagság, szegénység, várva várt csoda,
Ez a karácsony paradoxona!