Boldog Mikulás napot...

Mentovics Éva: Hiányzol már Télapó

Télapóka kapja már
zsákszámra a levelet.

Minden gyermek azt írja:
– Gyorsan gyere, ha lehet!

Itt a tél és hull a hó,
hiányzol már Télapó!

Nagy Renáta: Télapó útja

Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!

Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.

Mentovics Éva: Télapó az oviban

Tavaly télen az oviban
nálunk járt a Télapó.
Arca kedves és mosolygós,
haja fehér, mint a hó.

Egymás után minden ovis
a térdére ülhetett.
Nagyon meg voltunk hatódva,
s úgy mondtuk a verseket.

Télapóka mesélt nekünk,
s készült rólunk egy fotó.
Mivel nekem nagyon kedves,
szobám falán látható.

Amikor a képre nézek
eszembe jut, mit mondott:
- Egy év múlva újra jövök,
s hozok nektek csomagot.

Eltelt egy év, december van,
s készülünk az oviban:
verseket és dalt tanulunk,
s előadjuk majd vígan.

Ha betoppan, dallal várjuk
kedves öreg Télapót.
Reméljük, hogy úgy, mint tavaly,
most is hoz majd minden jót. Fel

Molnár Gyula: Télapó

Üstököm, ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.

Hoztam nektek fiúk, lányok
bő zsákokban boldogságot,
bátorságot, békességet
- jó sokáig élvezzétek!

Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
mind elhoztam, ami termett.

Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
megérkezett Télapó.

Mentovics Éva: Üzenem a Mikulásnak

Soká leszek még iskolás,
addig nem várhatok.
Mivel írni nem tudok még,
üzenetet hagyok.

Ugye látod, jó Mikulás?
Rendes gyerek vagyok.
Egész nap csak szorgoskodtam,
nem loptam a napot.

Mossam le a bakancsomat,
bíztattak a nagyok,
ha kirakom az ablakba,
ajándékot kapok.

Mesélték, hogy mellé teszed
hatalmas csomagod,
és a tiszta lábbeliket
csurig telerakod.

Most is ezen ügyködök épp,
ide nézz, hogy ragyog!
Ügyeskedek, bár a csizmák
irdatlanul nagyok.

Apukámé mind a két pár,
jó, hogy rátaláltam!
Remélem, hogy belefér majd,
ami van a zsákban!

Mentovics Éva: Holdas éjek vándora

Ünneplőbe bújt az erdő,
patyolatos ingbe,
milliónyi hókristályból
szövődött a csipke.

Hó-subába öltöztek már
hársak, fűzek, nyárfák,
a közelgő ünnepeket
új gúnyában várják.

Mikulásunk vállára is
rákerül a bunda,
felveszi a világjáró
öltözékét újra,

s holdas éjek vándoraként
- úgy, mint sok-sok éve -
útnak indul, hogy a reggel
ismét otthon érje.

Ám de amíg újra pirkad,
hosszú még az éjjel,
milliónyi piros masnis
csomagot oszt széjjel.

Mentovics Éva: Indul a szán

Morcos felhő hinti pelyhét,
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva
útnak indul Télapó.

Suttognak a havas ágak,
szikrát szór a sok patkó.
Ilyen hideg téli éjen
kályha mellett volna jó.

Télapónk csak nevet rajta,
jól bírja a hideget.
Bejárja a fél világot,
amíg más csak didereg.

Búcsút int a sok manónak…
indul a szán: hoppla-hó!
Csillagfényes, téli égen
szikrát vet a nyolc patkó.

Mentovics Éva: Szállnak a pelyhek

Szállnak a pelyhek
imbolygó ágra,
hull már a friss hó
szép téli tájra.

Szikrázik, csillog,
hófehér bársony…
Télapó száll fent
rénszarvas szánon. 

Szánjában puttony,
benne ajándék,
hozzád is eljön,
holnapig várj még!



Mentovics Éva: Mikulás-Köszöntő

Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.

Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!

Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.

Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra. Fel

Mentovics Éva: Télapóka az ágyamnál

Képeskönyvet nézegettem,
benne tarka képeket.
S amíg néztem, olvasgattam,
lehunytam a szememet.
Elaludtam, s azt álmodtam:
könyvecskémből a képek
kisétáltak szobácskámba,
és az összes feléledt.
Télapóka ágyamnál ült,
s víg meséket olvasott...
Mese végén asztalkámra
helyezett egy csomagot.
Kedves, kicsiny tündérleánykák
rajzoltak és festettek,
s a mikuláscsomag mellé
letettek egy kis könyvet.
Apró, pajkos kis manócskák
csiszoltak és faragtak...
Kis ágyacskát készítettek
alvós - Panna babámnak.
Korán reggel felébredtem,
s nem hittem a szememnek...
Álmomból az ajándékok
szekrénykémen hevertek.

Mentovics Éva: Télapó a kandallóban

Nagyanyóék szobájában
áll egy öreg kandalló.
Azt mesélik: már száz éve
ott jár be a Télapó.
Nagy szánjával erre repül,
megáll fent a ház felett...
Míg apóka csomagot oszt,
szánja ház felett lebeg.
Kéményen át kandallóba
érkezik meg apóka...
Kormos is lesz a szakálla
majd megmosdik a hóba'.
Tudja, hogy e szép mesterség
néha gonddal, bajjal jár.
Várja Őt még sok száz gyermek,
s mindjárt itt a hajnal már.

Mentovics Éva: Télapó

Nagy hó alatt roskadoznak
az erdei fenyőfák,
s azt susogják, hogy valaki
erre repül - úgy hallják.

Minden évben decemberben
erre siklik egy nagy szán.
Rajta ül egy öreg bácsi,
dér van hosszú szakállán. 

Szánon siklik, repül tova
ez az öreg bácsika.
Ki ébren van éjszakánként
talán meg is láthatja.

Télapónak szólítják Őt,
s hófehér a szakálla…
Decemberben a Világot
szánkójával bejárja.

Ruhája sem hétköznapi:
piros, fehér szőrmével.
Kezében egy szép nagy album:
tele sok kis fényképpel.

Minden képen egy kisgyermek,
túloldalán sok szöveg…
oda írták a gyerekek,
mit hozzon a jó öreg.

Repítik a rénszarvasok
telepakolt szánkóját,
miközben ő jegyzeteli
kinek mit vitt, és hol járt?

Fényes szánján ezer játék:
babák, könyvek, sok labda…
késő éjjel a bakancsba,
s csizmák mellé berakja.

Mentovics Éva: Télapó a hófelhők között

Elindult az ősz apóka
hó - sisakos házából...
Magasan a felhők közül
lenézett a szánjából.
Kopár volt a rét, az erdő,
didergett az almafa.
Nem volt puha takarója,
csak néhány szem zúzmara.
Odaterelt néhány felhőt:
szórják szét a pelyheket...
Hisz december akkor szép,
ha szánkóznak a gyerekek.
Megrázta a fellegeket:
nagy pelyhekben hullt a hó.
Fehér bunda lett a tájon
szánon siklott Télapó.

Mentovics Éva: A Mikulás

Vígan int a hófelhőknek,
nem bánja, ha fúj a szél,
világjáró csizmájában
dudorászva útra kél.

Tombolhat a Hókirálynő,
süvölthet a fergeteg,
fittyet hány a hóbuckáknak,
hisz a dolga rengeteg. 

Meglátogat minden várost,
megles minden ablakot,
megnézi, hogy párkányára
milyen csizmát raktatok.

Hogyha tisztán csillog-villog
minden egyes szeglete,
mielőtt még felébrednél,
ajándékot rejt bele.

Mentovics Éva: Álom

Éj sötétjében
ringat az álom,
álmomban én is
Télapót várom.

Reggelre foszlik,
illan az álom…
Télapó jár itt,
rénszarvas szánon. 

Tündérek szőtték
nagy, barna zsákját,
szellő lengette
hosszú kabátját.

Orcája kedves,
ősz haja bársony…
indul már hozzám,
boldogan várom.

Mentovics Éva: Jég-csengettyűk

Jég-csengettyűk csilingeltek,
tündérek daloltak…
piros ruhás öreg apó
így indult az útnak.

Rénszarvasok húzták a szánt
nagy-nagy sebességgel,
Télapóka a karfába
fogódzott két kézzel. 

Átrepültek fenyves erdőt,
hegycsúcsokat, bércet -
fittyet hányva a feltámadt
hideg téli szélnek.

Kis csengettyűk csilingeltek
havas éjszakában…
víg csengésük hallhatjátok
minden kis lakásban.

Hozzátok is biztos eljön,
mire a Hold felkel.
Fogadjátok meleg szívvel,
vidám kis énekkel!

Mentovics Éva: Meglesem a Télapót

Csipkebundát ölt magára
hajnalra a táj.
Szél borzolta fellegekből
hódara szitál.

Ablakomra jégvirágot
varázsol a szél.
Ősz szakállú Télapó is
hosszú útra kél. 

Hóbuckákon száll a szánja
gyorsan, sebesen.
Ha kibírom ébren addig,
biztos meglesem.

Mentovics Éva: Lassan sétál...

Lassan sétál Télapóka,
tele van a puttonya,
kiosztja az ajándékot,
s visszaül a szánkóba.

Rénszarvasok repítik Őt,
s kísérik a fellegek.
Jövőre majd újra eljön,
ha jók lesztek gyerekek