Karácsonyi versek... 8

Belépés

Oldalak

Kategóriák

Képgalériák

Legfrissebb

Archívum

Linkek

Várnai Zseni:Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

"Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!"

(Devecsery László)

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött."
(Márai Sándor)

Meggyesi Éva

Ünnepkor

"Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok."

"Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme."
(Calvin Coolidge)

"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja."
(Horváth Attila)

"Akinek a szívében nincs karácsony,
nem fogja azt a fa alatt sem megtalálni."
(Roy L. Smith)

"Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket."
(Nicole Wise)

Mentovics Éva
Mikulás-Köszöntő

"Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted."

" A karácsony az az idő, amikor engeded, hogy a szíved vezéreljen." (Patricia Clafford)

A karácsony nem lenne karácsony ajándékok nélkül.

(Louisa May Alcott)

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés.
Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".
(Müller Péter)

Az ajándék nem csak a karácsonyban, de az egész évben benne van.

(Csitáry-Hock Tamás)

"A világnak azt kívánom:
legyen szívében karácsony!
Közeleg, ideér holnap,
szavaim már harangoznak."
(Falu Tamás)

"Soha ne aggódj a karácsonyfád mérete miatt! A gyermekeid szemében legalább 10 méteresnek tűnnek."
(Larry Wilde)

Weöres Sándor
Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

A karácsony a csodák időszaka, ilyenkor minden lehetségesnek tűnik.

(A semmi közepén c. film)

"Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok."
(Ady Endre)

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
(Vörösmarty Mihály)

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
(Arany János)

Karácsonyi versek... 8

Tóthárpád Ferenc: Ó, Jézuska

Ó, Jézuska, Jézuska!
Karácsonyod mit hoz ma?

Fenyőillat-éjjelen
szereteted meglelem.
Kis szívemben ott találom,
mint a kincset, jól bezárom.
Ó, de hiszen gazdag vagyok,
s akkor lesz több, hogyha adok!

Ó, Jézuska, köszönöm
földi s égi örömöm!

Torma Zsuzsanna: Hull a hó

Hull a hó, de nem csak
A magas hegyekben,
Ablakon kinézve
Gyönyörködöm én is
Fehér hópelyhekben.

Egyre jobban hullik,
Lefelé az égből,
Karácsony közeleg,
Talán meg is érem
Isten kegyelméből.

Ez a Télnek egyik
Legeslegszebb arca,
Virágba borulva
Nézi az ablakból
Rózsaszín Korallka.

Hótakaró alatt
Pihen az enyészet,
Melynek csak a Tavasz
Hirnökei vetnek
Márciusban véget.

Túrmezei Erzsébet: Karácsony előtt

Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom,
Szívem kitárom: kérlek add meg,
ami nincsen nekem!
Csodáddal csodálatos gyermek,
takard be életem!
Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.

Tóthárpád Ferenc: A Hírhozó

Mikor Jézus megszületett,
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.

Köztük egy, a legfényesebb,
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.

Fényes csillag, vándor csillag
- három bölcs fölött -
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.

Aztán fénye elhalványult,
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog!

Torma Zsuzsanna: Karácsonyra

Azt a szép, zöld műfenyőt,

Amit nem oly réget vettünk,

tán két évvel ezelőtt.

Igaz, nincsen oly illata,

Mint valódi fenyőnek,

De már nem kell nekivágni

A télben az erdőnek,

Nincsen olyan nagy varázsa

Mintha élő lenne Õ,

De pompázik, ez a fontos,

Díszítve a műfenyő.

Nem kell aztán tűzre dobni,

Szemétbe sem dobjuk el,

Díszét vesztve a dobozban

Jövő évig elpihen.

Kevesebb lesz így a szemét,

S megmentünk egy élő fát,

Élje a sok szép zöld fenyő

Odakünn Karácsonyát.

Hulljon rájuk szűzfehér hó,

Ringassa lágyan a szél

Hófedte fenyőfa nélkül

A Karácsony mit sem ér!

A hófedte szép fenyőfa

Dísz nélkül is oly csodás,

Fontosabb, hogy szívünk mélyén

Feléled a ragyogás,

A Szeretet oly drága kincs,

Mi csak belülről fakad,

Műfenyővel, vagy anélkül

A szívünkben megmarad.

Tóthárpád Ferenc: Fenyőillat, gyetyafény

Fenyőillat, gyertyafény.
Szent karácsony éjjelén
csillag után három király
a jászolhoz odatalál.

„Megszülettél, kicsi szentem”–
szól Mária Betlehemben. –
„Jézus lesz a neved, kincsem,
nálad nagyobb áldás nincsen.”

Tordai Jolán: Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

Tóth Árpád: Karácsonyi emlék

Itt volt, elment a szép karácsony,
S amíg itt volt, jó koszton éltünk,
Cukron, fügén, mákos kalácson.

Hozott diót, mogyorót, smukkot,
Új százkoronás is volt nála,
De erről alig szólt egy kukkot.

Hogy a pénzügy is derűt öltsön,
Adott az osztrák - magyar banknak
Húsz koronát - aranyban! - kölcsön.

És hozott új választó-listát.
Mely szerint csak Lukács szavazhat,
S megválaszthatja Tisza Pistát.

A Béke is, e bús egyénke,
Jött volna vele, ám egy hídon
A strázsa belelőtt szegénybe.

Örült Prohászka is Prizrendbe,
Az udvarias szerb kormánytól
Egy sérvkötőt kapott prezentbe.

Szóval a karácsony sok kincsét
Megkaptuk és ami a legfőbb,
Megszűnt a fűtőanyag-inség.

Ez üdvöt zengem el ma számmal:
Egész télen fűthetünk majd
Egy-egy dús - karácsonyi számmal!

Tarsoly Beke Tamás: Karácsonyi boldogság

Gyertyafényben,
félhomályban...
Csillogó szemmel
a szobában...
Együtt családunk
apraja-nagyja,
az ajándékozást
mindenki az
Angyalokra bízza...
Milyen meghitt
az ünnep,
titkos gyógyír
megfáradt lelkünknek.
Csillagszórót gyújtunk,
énekelünk,
egy pillanatra
a Mennybe megyünk,
és a Csillagok közt,
egymást ölelve
Szeretetet szórunk
az öreg Földre...
...hogy aki egyedül van
és szomorú,
vidám legyen,
hogy Karácsonykor
minden ember boldog legyen!

Tóthárpád Ferenc: Másként nem is lehet

Kedves Jézus!
Úgy izgulok, mi lesz.
Muszáj várni karácsonyig?
Kérlek, kicsit siess!

Anyuék is örülnének,
tudom, ők is várnak.
Örvendeztesd meg mielőbb
drága nagymamámat!

És az öcsém?
Huncut kis tekergő!
Minden éjjel azt hallja, hogy
csilingel a csengő.

Kedves Jézus!
Másként nem is lehet.
Ugye, most már megesik majd
rajtam is a szíved?

Theodor Strom: Karácsonyi dal

Nevetve néz le a világra
az ég egy szelíd csillaga:
a fenyőerdő illatára
fagyot lehel a téli pára,
gyertyafényes az éjszaka.

Oly boldog szívem, lázban égve,
az édes Karácsony van itt!
Mesecsöndű gyönyörűségbe
csalogat harangok zenéje,
a csengő hang felmelegít.

Kedves varázslat int megállnom,
imát mond szám, ámul szemem,
leszáll rá arany gyermekálom,
pilláimat lassan lezárom,
érzem, csoda történt velem.

Tóthárpád Ferenc: Sudár a fenyőfa

Sudár a fenyőfa,
díszes a ruhája,
karácsony idején
felölti magára.

Ága közt zene szól,
csúcsain hósapka.
Gyerekek éneklik:
– Jöjj hozzánk, Jézuska!

Tornay András

...
születés
hófehér békesség
csillag alakú dallamok
gyertyaszagú csöndesség
elalvó fájdalmak
szunnyadó szavak
könnyek
...
ünnepélyes mosolygás
elfelejtett gyűlölet
...
emberektől csend - angyaloktól himnusz
Istentől kéznyújtás - barátoktól melegség
mély éjszaka
élet a magasból
ajándék

*
Karácsony van.
Kutatunk a nagy titkokban
Álmok, illúziók
Csend, békesség és dicsőség
S nem tudni kinek milyen ajándékot rejt még az est

T. Fiser Ildikó: A szeretet ünnepén

Egész évben dobol a szív,
a szeretet ritmusát veri,
ám ha nem érzed e zenét,
dobbanása halk ütemét,
hiába a fenyő zöldje,
minden éke, dísze, fénye
csak üres csillogás a fán,
szobádhoz öltözött csupán.

Ám a dallam, ha hallható,
és minden nap nékünk mesél,
szavak nélkül közvetíti
az élet szent üzenetét.
A fenyő velünk énekel,
dísz öltözéke tisztelet,
csodát teremt, hogy e napon
hozzád is elérjen a Szeretet.

Tóthárpád Ferenc: Egy fa

Egy fa, egy ág, egy tűlevél
gyertyafénynél mit mesél?
Szívedhez szól, nem füledhez,
s nem arról, hogy ki és mit vesz.

Egy fa, egy ág, egy tűlevél,
karácsony meghitt ünnepén,
szívünknek is dísze lehet.
Köré gyűlik a szeretet.

Tóth Kálmán: Karácsonykor

Egy kis gyermeknek.

A jászolban fázott ám a

Kis Jézuska lábacskája,

De azok a jó tehenek

Meleg párát fújtak rája.

Sötét is volt az istálló,

Egy kis mécs sem égett benne,

Hanem feljött három csillag

S csupa fénynyel lett eltelve.

S hogy Jézuska játszadozzék,

Három király jött e végett:

Ajándékot hoztak, szépet,

Épen ilyent, mint én - néked.

Takács László: Az én karácsonyom

Hallgat idebent a puha csend,

benéz az éj a kis ablakon.

Odakint a holdfény játszik

a hófehér dunnahavon.

Az éji lámpa sárga fénye

sápadtan, kacsintva imbolyog.

A pamlagon egymást átkarolva

alszanak szép szárnyú angyalok.

Egy álom mélán lengedez,

szándéka pedig oly nemes.

Pihenni ma éjszakára

egy igaz, jó lelket keres.

Duruzsol a kályha bent,

a langymeleg lassan átkarol.

Valami oly megfoghatatlan

egészen a szívemig hatol.

Angyalaim óvón betakarom

szívem teljes melegével.

Szárnyaikat gyógyítgatom,

hisz dolguk van ma éjjel.

A könyvespolcon két lap között

pihenni tér egy gondolat.

Ma nem vált világot semmiképp,

ma még minden úgy marad.

Moccan sarokban a csend,

sóhaj gurul át a szőnyegen.

Vázában egy csokor virág,

most mindez itt van velem.

Kint az éji, tompa hidegben

jégkristály zengi énekét.

Valahol a messzeségben

egy hóbagoly hívja kedvesét.

Csillagtakaró alatt a világ

őrzi féltve mesés titkait.

Egy hóember áll magányosan,

ki álmodja már az álmait.

Angyalaim itt bent ébredeznek,

érzik, hogy lassan menni kell.

Szárnyaik ismét jó erőben,

elszállnak mind, egyre fel.

A lelkem immár ünneplőben,

ma szép ruháját vette fel.

A társaságom is összejött,

mindahány együtt ünnepel.

Itt van mindegyik régi emlék,

barátok és a nagy szerelmek.

Együtt nevetünk kéz a kézben,

s mint egykor, most úgy ölelnek.

Nem kell ide díszes fényáradat,

a pillanat az, mi fénybe öltözött.

Szeretet van e kis szobában,

szívembe karácsony költözött.

Legyen áldott, mi már elveszett,

múltunk minden büszkesége.

Legyen mindennap karácsony,

ne a fenyőágon, hanem a szívekben.

(Forrás: www.poet.hu)

Tóthárpád Ferenc: Éjszaka

Kialszik a villany,
álommanók jönnek.
Óvatosan betakarnak,
vigyázzák a csöndet.

Ablakod üvegén
kis katica koppan,
ott, ahol a fenyők árnya
néha-néha moccan.

Gyönyörű az éjjel,
gyermekálmok szállnak.
Most a titkos kívánságok
mind valóra válnak.

Jégindákon jégvirág van.
Felsóhajtok, s az ablakra
ráfagy leheletem.
Jégbe zárva, jégindákat
nevel az üvegen.

Nagy a hideg, az égboltra
dermed minden felhő,
jégruhába öltözik a
kert, a rét, az erdő.

Jégindákon jégvirág van.
Ezer bimbót hajtva
tovább kúszik, s a világot
lassan betakarja.

Ég és a föld eggyé olvad,
áldás s béke rajta.
Ünneplőbe öltözködik
Jézus birodalma.

Túrmezei Erzsébet. Jön a Megváltó

Jön a Megváltó,
meleggel, fénnyel
tölti be házunk!
Csak jól vigyázzunk,
hogy észrevétlen
el ne haladjon,
s itt ne maradjunk
mi a sötétben!

Szép karácsonyfa
nem elég nékem.
Nem elég semmi.
Jön a Megváltó:
Őt magát vágyom
szívembe venni.
Olyan lesz akkor,
mintha minden nap
karácsony lenne!

Puha jászolként
vár a szívem rád:
Végy, Uram Jézus
lakozást benne!

Tóthárpád Ferenc: Angyalokra köd szitál

A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.

– Térjetek be, jó vándorok,
szárnyatokra köd szitál!
Karácsonykor értetek is
könnyezik a gyertyaszál!

– Térjetek be, s mondjátok el,
Kisjézusunk merre jár!
A sok kedves kisgyermekre
minden házban rátalál?

A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.

Tóthárpád Ferenc: Angyal int

Roppan a hó,
szélfútta.
Letekint ránk
Jézuska.

Jégcsapokon
csend-cseppek
cseperészve
elvesznek.

Betlehemi
Szenteste:
betakargat
langy leple.

Két puha kar
álmot ring.
Betekint, s egy
angyal int.

Tóthárpád Ferenc: Gyertyák égjenek

Ugye, hallod szavam?
Karácsony van! Kisjézusom,
ugye, hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam!

Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!

Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,!
Megérthessem a világot
és az embereket!

Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk!

0.012 mp