Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

Kulcsár József: Karácsony varázslata

Kondra Katalin: Karácsonyi gondolatok

Mindenkinek más a karácsony.
Van aki díszes fára vágyik,
sok étel legyen az asztalon,
így sóhajtozik a másik.

Nagymama a meleg tűz körül
fiára gondol s az unokákra.
Hamarosan itt a karácsony,
talán megjönnek nemsokára.

Nem baj, ha hó helyett eső szakad
és megfakulnak a fények a fákon,
amikor együtt van a család
az olyan ünnep, mint a karácsony.

 Kun Magdolna: Szívek muzsikája

Karácsonykor visszamegyek,
abba a gyermekkori házba,
ahol kalácsillattal telt
az otthon kis szobája,
oda, hol sosem volt gazdagság
és mégis kincset leltünk,
mert mi szegényen is mindig
gazdagon szerettünk.
Hisz nálunk a szeretet
mindig fényt ragyogott,
akkor is, ha a karácsonyág
nem roskadozott
az aranypapíros szaloncukrok
édes formájától,
sem a csilingelő harangocskák
harsány dallamától,
csak néhány piros alma lógott
szépen sorban rajta,
s az a pár csillagszóró,
mely az ezüstszínű angyal-hajat
sugarakba fonta.
Odamegyek vissza,
ahol nálunk minden lélek tudta,
a Karácsony Ünnepe
az különleges csoda,
mert ilyenkor a szívek
érző muzsikája,
egy dallamot játszik,
itt a földi síkon
és fenn a mennyországba

Kamarás Klára: Karácsonyi képeslap-hangulat

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony

Kormos Nikolett: Szép karácsony ünnepe

Kun Magdolna: Angyali tüzek

Karácsonyi lángocskák,
ti angyali tüzek,
sokasodjatok, tündököljetek,
hadd lássák fényetekben
mind az emberek,
a szeretetet sugárzó
Isteni kezet

Mert ez a kéz az,
mely áldást osztogat
annak, ki az ő útján
töretlen halad.

Kovács Daniela: Karácsonyi fohász

Hallgasd ma lankadt létű szavam,
hajolj ma, kérlek, közelebb,
Uram, ma súlyos kín szakad,
s vigaszt Tenálad keresek!

Vedd aranyát a gondolatnak,
bontogasd sorsom csomóit,
biztass, hogy egyszer elapadnak
szemembe-futó könnyeim!

Még mindig hiszek hatalmadban,
a karácsonyi szeretetben,
a Jézsuskában, Mikulásban,
a jók-foganta kegyelemben,

és hiszem, hogy e szent napon
a hitvány-lelkű emberek
feléd fordulnak, s jóságukkal,
majd másokon segítenek.

Ma én sem kérek Tőled mást,
csupán egy szerető testvért,
egy anyukát, egy apukát,
kérlek, csak ma, a kedvemért...

mert olyan árván sodródom,
mint ágtól fosztott falevél,
nincs családom, nincs otthonom,
nincs felém fordított tenyér.

A foszló kalács illatában
rejlenek gyermekálmaim,
és mai könyörgő imámban
összes földi vágyaim.

Szelíden imádkozom Hozzád,
mércéül másnak adassék,
hisz végre tudom, hogy a család
mindennél nagyobb ajándék.

Kovács Gabriella: Karácsonyi csend...

Ligeti Éva: Karácsony közeleg

Gyöngy-fehér hó hullik, odakünn a szélben
Karácsony közeleg fagyos hideg télben
Jó meleg szobában az ünnepet várjuk
Díszes fenyő mellett szívüket kitárjuk
Lázban ég a család apraja és nagyja
Ki, ki, ajándékát a fa alatt hagyja
Kigyúlnak a gyertyák lángja lágyan lebben
Csillagszóró ragyog csillagoknál szebben
Fenyőillat árad megtölti a teret
Lelkünkbe lopódzik isteni szeretet
Meghitt együttlétben boldog órák telnek
Fölöttünk angyalok égbe menetelnek
Karácsony estéjén csengő dallam csendül
Havas téli tájon jégkristályos csend ül

Kasza-Marton Lajos
Karácsony küszöbén

Hó szitál és Karácsony jön.
Az utcán hömpölyög a nép özön
és szinte árad, kicsattan a
mosoly, a vágy és csupa öröm
minden mozdulat, minden szó,
hisz Karácsony jön és hull a hó!
- A lábak mellől égre tör
a gyermek szájt idéző hahó.

Az utcákon szellő játszik,
- a hópelyheken látszik
megdőlve fut a házak között el
és így cicázik, így hintázik
sok kicsi hópehely.
Most hiretelen,
ezen a szép téli reggelen
harangja érkezik hozzám,
kissé mély-lágyan és csendesen.

És újra eszembe jutsz. - Halk, hang,
hallom a hangod, itt lappang
körülöttem és mindég visszatér,
egyre szebben, csengő haranghangban,
télben, fehérhavas reggelen
s oly arányos most, közel Karácsonyhoz;
a hang, a hó s végtelen...

Kosztolányi Dezső: Karácsonyi dal

Egy barátomnak
A mi kedélyünk rég kihamvadt,
fagyos, hideg az ünnepünk,
lelkünkre hull a téli harmat.

Jeges vidékre tévedünk,
és álmodunk dicsőbb valórul,
s a fergeteg táncol velünk.

Agyunkba duzzadozva tódul
sok új, hatalmas gondolat,
de a fánkról kopott dió hull.

A gyertyalángunk ellohad,
füstölve pattan rajt a szikra,
s kékes, kialvó lángot ad.

S rásüt vonagló arcainkra.

Kustra Ferenc
Karácsonykor gyertya ég majd...

Karácsonykor gyertya világít majd a fán, az asztalon,
és bízom, mind szeretnénk, lángja szeretettől lobogjon.
Ha szikrázik, pattogjon ránk a szeretet,
gyújtson békét, töltse be, meg a szíveket.

Irigység, rosszindulat, tartós harag csendesülj,
mert én bízok, hogy mi mind jók vagyunk ott legbelül.
Van, tán` akinek a karácsonyi fények csak a csillagok,
és talán karácsonyi szeretet belül, egyedül ragyog...

Sajnálom az embereket, kik bankkölcsönre mindent megvesznek,
szeretetet harácsolnak, egymás szívhangjára nem figyelnek!
Lehet egyáltalán igaz, szép és békés karácsony?
Vagy csak gyermekkorban volt ez csodás, angyali álom?

Fenyőillatú és gyantaszagú most a képzelet,
sokan vágyódon csak álmodják, jön ide... szeretet.
Nekem még az íróasztalomon is ég egy gyertyám,
és közben csendesen mormolom értetek az imám.

Ó! Szent Karácsony! Szárítsd fel a kicsordult könnyeket,
óvón ápoljad, pátyolgasd fájón sajgó lelkeket.
Óh! Ne csak a karácsony legyen mindörökre,

lebbennek a gyertyák lángjai, fenyőillat hömpölyög szembe,
lelkünk gyertyái kigyúlnak, ez is adja örömünk... lelkünkbe.
Vegyétek észre, mert másoknak is van bőven... az ő más gondját!
Ünnepi együttérzés, segítőkészség szelleme járjon át.

Éljünk tovább jövőre is vágyunkkal, reményünkkel, szüntelen,
Ne korlátozzunk magunk bejglire ezen a nemes ünnepen,
ház körül, futófényözön kereten villódzó fények futnak.
Lehet, hogy kis lámpácskák fénye kezdete egy még hosszú útnak?

Örömet, békességet, boldogságot hozzon eme szép ünnep,
ha rokonok végre békességben találkoznak... ez főünnep.
Karácsonykor jön majd a vendégsereg, ki bejön, mosolyog,
Sugárzik a szeretet, szemükben sokatmondón felragyog.

Ideérkezett rokontömeg látványa engem megnyugtat,
kezdeménytől csikart vágy ül szemekben, ez engem nem untat.
Az érzés olyan, mintha rám borulna a semmi létezése,
Bízom benne, hogy másoknál meg a züllött lélek ébredése.

Mindőtöknek azt kívánom, hogy maradjon szívben a karácsony!
Minden szívben égjen folyvást szeretetláng, az mindent áthasson,
kegyelemben, örömben, szeretetben gazdagon és reményben,
boldogságban, Istentől áldott, önzetlen hittel, békességben.

Szent karácsony szép, havas éjszakáján
uralkodjon béke, mindenki házán.
A Betlehemi csillag világítsa be az udvarodat,
zúgó szélvigasz vigye messzire szeretet-dallamodat..

Ligeti Éva: Közeleg az ünnep

Ahogy közeleg az ünnep
És a gyertyák sorra gyúlnak
Advent fényei kísérnek
S némán lelkedre simulnak

Aranykontúrjuk körbeleng
Érzéseid hegedűjét
Angyali kéz szólaltatja
Imáid minden betűjét

Isteni dallam kíséri
Közben felcsendül az ének
...˝kis Karácsony, nagy Karácsony˝...
S hatalma lesz a zenének

Kinyitja szíved kapuját
S a szeretet hídján halad
Feléd a boldogsághuszár
Ünnepelj! Érezd jól magad!

Kondra Katalin: Karácsony

Amikor télen meghal a föld,
Mikor sötétség borul a világra,
Kékre fagyott, reszkető testtel jó
Bemenekülni egy meleg szobába.

Kint hagyva mindent, ami a múlt
S amit a hó már betakart.
Meggyónni minden vérző sebet,
Amit a bűn felkavart.

Sokan vagyunk elhagyatva
Oly bizakodók, mint egy árva,
Ki csodát remélve néz szelíden
A gyermektelen édesanyára.

Rajtunk kívül is vannak sokan,
Kik bár örökké velünk élnek,
Figyelmet, békét, törődést
Csak karácsonykor remélnek.

Szeretettel fordulj most felé,
Kire hétköznap időd nem marad.
Karácsonykor borulj szívére,
Ajándéka légy önmagad.

Kasza-Marton Lajos: Utak fehér szőnyegén

Ünneplőbe öltözött
szelíd házsorok között
követem friss nyomát a hóesésnek.

Az úton gondolat szalad - hallom
amint az emberek hívő hangon
Karácsonyról mesélnek...

- A roppanó hó dallamában
vajúdást üzen az esti szürkület.
Utak fehér szőnyegén járok s
gondolataim közt viszem az új éneket.

Még nem volt elég az útból,
még csak pár órás ez a fehér üzenet.
Az ünnepből úgy szeretnék megőrizni
minden képet, minden múló ütemet.

Lukátsi Vilma: Ha szembejön

Ádvent idején szembejön velünk
földi vándornak öltözötten,
ünnep-várásunk országútján,
lélek-terhelő nagy ködökben…

Gyertya kell! – Égő, tiszta lángú,
szív-didergető éjszakába,
hogy meg ne csalja virrasztásunk
neon-reklámok tarkasága.

Gyertya kell! – Égő, szelíd lángú,
és kéz, amely magasra tartja,
és... egy másik, aki segítsen,
ha annak elfárad a karja!

Gyertya kell! – Sok kis égő gyertya,
És lángokat hordozó kezek,
hogy amikor szembejön velünk,
el ne kerüljük Őt, emberek!

Keresztury Dezső: Karácsonyi rondó

Népszokássá lett a fenyőfa,
gyertya, cukor, aranydió; -
muszáj-ajándék kell, mióta
Mikulásból lett Télapó.

Bennem zsigermelegen csak az él,
mit csöndjéből gomolygat föl a mély:
pihenő, kérődző állatok,
bethlehemező pásztorok

közt én is játszó gyerek vagyok,
a ,,haj regő rejtem", a láncos bot,
csillagos ég, imbolygó mécsek,
éjféli mise, hars hálaének.

Ébred a vágy, a remény, hogy ujra-
születik bennem, mi eddig is
súgott szavaim értelmét tudva,
s élni tanított azzal is,
hogy semmit szószerint ne vegyek,
ünnepet, magányt, kínt, örömet:
kotlott gomolygó mélyeimen
s jeleket költött ki a kegyelem.

A megváltást váró századok
újraszültek egy csillagot;
leheltek a jászol barmai,
s robogtak Heródes gyilkosai,
Máriát József s a Kisdedet
csak azért rejtette, szöktette meg,
hogy ne vesszen zsarnok kardja alatt;
legyen Isten-Atyjának Áldozat.

Napfordulóból lett karácsony,
a Mikulásból Télapó,
az ember száll rakétaszárnyon,
s a Kozmoszból mi várható?

Kovács Daniela: Nem volt még...

Nem volt még lélek olyan hitehagyott,
nem ringott még a sors szikár kebelén
annyi árva, szegény, bús kitagadott,
mint ma, e komor szeretet-ünnepén.

Nem volt még annyi megszakadt szívín,
unni való álság koldus vásárokon,
s nem fojtogatott még az esthajnali kín
annyi zokogást, mint most, karácsonykor.

S nem gyötört még annyi fájó, tompa gond
emberálmot - vígságot hazudván,
régen ez az új álmok hava volt,
ma vajúdó vágy sóhajt úri javak után.

Mégis mennyi talmi kincs, mennyi silányság
födi be a varázst, a valódit itt bent,
ily szeretetre éhes nem volt még a világ
azóta, hogy zsibvásáron árusítják Istent.