Szabó Magda: Karácsony

Oldják iszákjukat a csendesülő,
alacsony fellegek,
omlik az ártatlan, az együgyű hó
a háztetők felett.
A füst elkapja derekát,
együtt forognak,
úgy imbolyodik a világ,
ahogy ők imbolyodnak.
Húzzák már komoly szarvasok
az ünnepet,
szájuk körül az esti pára
s az eltűnt gyermekkor lebeg.
Omlik a hó, ömlik a hó,
nem nézi, hova hull,
csak bámulnak a szarvasok,
szarvukon gyertya gyúl.
Ömlik a hó, omlik a hó,
leng, surrog és kering,
eltemeti a surranó
december lépteit,
meztelen, ezüst lábnyoma
nem villan már sehol,
a szarvas békén lépeget,
bizakodik, dalol.
„Honnan jössz?” – kérdezem a hótól.
„Te hova mégy?” – a hó ezt kérdezi.
Rám néz, én meg rá. Hallgatok.
Mit feleljek neki?

Sz.István Bálint: Karácsony

Szeretem a
a karácsony erdő illatát
s gyermekként
még mindig várom a csodát
a csörgő diót, mogyorót
s mindenféle földi jót
Mama énekli
a csendes éjt s az egész
táj hófehér
hófehér mert hull a hó
s szán siklik az úton
ami csuda-jó
Csengő zendül a
lovak nyakán
s a kerten át egy angyal száll

Ó régi karácsonyok
hol vagytok ?
hol vagytok
roráték, éjféli misék
és csikorgó hajnalok
Hová tűnt életünk s miért ?
Anyánk, Apánk már
rég messze jár
Luca búzánkban
lobban a gyertyaláng
hát összebújunk
mi: a család mert
minden család szentcsalád,
ha béke van és a szeretet
ami át meg átjár
mint a szél a fákat
s átjárja a szíveket

Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja

Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl -
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák - hallod?
- egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!"
Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz - vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek -
az ünnep azé, aki vár.

Szilágyi Anita: Karácsony felé közeledve

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Mindenki szeretetért tolong reszketve,
Hétköznapokban feledjük a szót: "veled",
Ha lehetne, még ma megvásárolnám szereteted.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
A magány fogságában élünk csüggedve,
Párkapcsolatban élők is kétségbe vannak esve,
Azon töprengnek, kapnak-e ők elég szeretetet?

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Éppen a nagy vásárlási forgatagban szétnézve,
Felgyorsulva futnak bennünk az érzések,
Bájos szempár összevillanásával szemezgetnek.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Valahogy mindenki kétségbe van esve,
Habzsolná a jót, mit egész évben elengedett,
Hisz biztonságos menedékbe melegedhetett.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
De furcsák is vagyunk elmerengve,
Felborítanánk a biztost holmi kalandért,
Azért, mert a szívünkben szeretethiány elfért.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Becsüld, Ember, azt, mi neked megadatott!
Értékeld egészséged, mert élnek betegek,
Akik mindenük odaadnák, csakhogy erősödjenek.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Jobban értékeld, kit párodul melléd rendeltek,
Mert nézz magányos embertársad szemébe,
Ki egy jó szóért életének ajándékát adná cserébe.

Szalai Mária: Ajándékom

Szeles Csabáné: Karácsony

Közeledik a karácsony ,
legszebb ünnep a világon!
Hit, remény és szeretet,
betöltik az ünnepet!
Kicsiny szobák rejtekében,
Csillagszóró, gyertyaláng,
Melegségét árasztja szét,
Boldog lesz ma a világ!
Karácsonyi hangulatban
Telnek most már a napok,
Szívből kívánok nektek,
Békés, boldog ünnepet!

 Szent-Gály Kata: Karácsony előtt

Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.

Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után egy hosszú életet.

Mondd vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed
Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.

Sárhelyi Erika: Régi karácsonyok emlékezete

Szilágyi Domokos: Karácsony

 A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

Szabadi Lívia: A várakozás ideje

Várom a havat, hófehéret,
a száncsengőt, a nevetésed,
piros sapkának fehér bojtját...
Kandallótűz meleget ont ránk.

Várom a téli nagy csodákat,
feldíszített karácsonyfákat,
narancs-fahéj illatú estet...
Békességet, nyugalmat, csendet!

Várom a családok mosolyát,
a búcsút intő gondok sorát,
a szívekbe költöző imát...
Mikor jön végre egy jobb világ?

Várom karácsony ígéretét,
lelkekbe lopott szeretetét...
Várom, hogy ne csak egy nap legyen,
várom: Ne kelljen várni sosem!

Szabó T. Anna: Hópihe

December van, ünnep-hónap:
itt az ideje a hónak!
Pár pihe is elég lenne,
ide hullna tenyerembe.

Rövid a fény, gyorsan halad,
későn kel fel reggel a nap,
paplanomba gömbölyödök,
szuszmorászni, mint a sünök,

burkolózni jó melegbe,
fütyülni a fergetegre,
akarva vagy nem akarva
jót aludni betakarva.

Úgy vágyódom csupa jóra,
mint a mező puha hóra -
vár, mintha a napra várna,
paplan alatt lágy az álma.