Bródy János: Micimackó
„Keresd az igazság s az élet útját
a bölcs nyugalmat árasztó Taót
S a tiszta forrás hűs vizében fürdik
Lelked, ha megérted Micimackót”
Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt
eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat
Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál
de Malackánál éppen akkor senkit nem talált
Így hát elindult hazafelé miközben sűrűn hullt a hó
arra gondolt, otthon talán akad egy kis ennivaló
Hogy kimelegedjék ugrándozott, s jó nagyokat lépett
s a hidegre való tekintettel énekelni kezdett
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Ismert erdei körökben az az általános nézet
hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet
És ez nem csak afféle szerény vélemény
hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény
Ezért, mikor hideg van és sűrűn hull a fehér hó
kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló
Így aztán, ha délidőben Micimackó megéhezik
megkóstol egy csupor mézet alaposan, fenékig
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Micimackó a barátom és gyakran elbeszélgetünk
azokról a dolgokról mit mind a ketten ismerünk
És tanultunk egy verset is és most már kívülről tudom
ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik.
Cseh Katalin: Télbe fordult…
Télbe fordult a világ,
lámpása a hóvilág,
polgára a hóember:
Hó Márton, Hó Demeter…
Hópalota, hóálom,
röpülünk a hószánon,
a kezünkben hólabda,
mellettünk ül Hó Kata.
Hósuhogás, hóharang,
hógiling és hógalang,
hótündérnyom, hóözön,
hónyugalom, hóöröm.
Benedek Elek: A jégen
Hóha, hóha, hó!
Befagyott a tó,
Rája libben, végig lebben
Gyöngyöm kis Kató.
Hóha, hóha, hó!
Állj meg, kis Kató!
Nemcsak neked, de nekünk is
Befagyott a tó.
Hóha, hóha, hó!
Befagyott a tó.
Hogyha esünk, együtt essünk,
Gyöngyöm kis Kató!
Benedek Elek: Fejét kidugta már a hóvirág
Fejét kidugta már a hóvirág,
Mind hosszabb-hosszabb lesz a napvilág,
Még csak egy-két nap s itt az ibolya,
Kicsalja őt is a nap mosolya.
Testem még itt a nagy falak között,
De lelkem már keletre költözött.
Mint egy gyermek mind azt számlálgatom:
Kedves fáimat mikor láthatom.
Kis Évikém is nem tesz egyebet,
El-elmélázik, aztán felnevet:
Tudod, hogy min nevetek, nagyapó?
Eszembe jutott a kis tarka ló!
Aztán egyszerre megered szava:
Vajon mit csinál az ő kis lova?
Mikor megyünk már? Holnap, ugyebár?
Megvan még a kedves vén batár?
A kedves vén batár a szín alatt...
Esős napokon benne játszanak.
Messze kicsendül: gyí te, hahó!
Bár nincs előtte a kis tarka ló.
Hát a kis ház vajon megvan-e még?
Tavaly nyáron folyton építgeték.
Ág a fedele, az a négy fala...
Akárki mit mond, bizony szép vala.
Hej, nagyapó, tervelget Évike,
Mit nem csinálok majd a kertjibe!
Sok szép virággal teleültetem,
S a kicsi tarkát azzal etetem.
És tervet tervre sző a kis leány,
Nem kell, hogy mondjam: okos mind a hány
Virágot kap majd Dundi kutya is,
Sőt, ha jól hallom, a malacka is.
Tejben fürödik kácsa és liba,
Só helyett cukrot kap a bocika...
Szóval, e nyáron lesz majd jó világ,
Ha ott lesz Évi, a legszebb virág!
Benedek Elek: Hópehely
Hópehely a magas égből hulldogál,
Felhő mögül egy kis angyal kukucskál.
Fehér szárnyát meglebbenti s lenevet,
Azt vizsgálja: jók itt lenn a gyermekek?
Csoóri Sándor: Hókutya
Csináljatok
hóembert,
én csinálok
hókutyát,
hószőrű komondort,
amilyen még sosem volt.
Így gondolom,
úgy gondolom,
kész is már a komondorom,
szájában jégcsap,
csont helyett azt kap!
Csukás István: Hideg szél fúj
Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre;
seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
vele bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,
mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!
Csorba Győző: Hó-hívogató
De jó volna ha volna
ha hó hullna halomba
ha már fő sincs levél se
betakarna a tél mindent fehérbe
Kétkarácsony utolján
ünnepnapok kihunytán
fakó végén az évnek
de jólesne kevés derő a szívnek
Hét álló nap havazna?
Ha tenné is mi haszna?
A hó alól csak-újra
az a csúf sár a hó alól kibújna
Kevés derő mi lenne?
Szépségtapasz a sebre
Alatta mint előtte
ami sajgott úgysem engesztelődne
Azért mégis ha így is
ha ez csöppet segít is
de jó volna ha volna
ha a friss hó falut-várost bevonna.
Csoóri Sándor: Hó-játék
Borús vagyok, hát játszom:
a hóból ki se látszom,
a hóból, havazásból,
e duhaj hóvilágból
Körhinta forog velem
zajtalan szél-tengelyen,
fák, terek, villamosok-
hó-láncba kapaszkodok.
Hajamon hó a kucsma ,
csurog nyakamba lucska,
hátamon végigpereg,
belül is fehéredek.
Havazok csontomban is,
szakadó gondomban is-
a hóból ki se látszom,
borús vagyok, hát játszom.
Bényei József: Hó
Rigók fáznak a lombban,
fényes a friss hó, roppan.
Mosd meg benne az arcod!
Ropog a friss hó, hallod?
A fák között az őzek
elbújnak, kergetőznek.
Utánuk minek futnál?
Friss hóban lemaradnál.
Markolj a puha hóba,
s reggelig álmodj róla!
Bartos Erika: Szélbújócska
Havas a házunk, havas az utca,
Reggeli szél a hajamat fújja.
Teleszór hóval, beborít dérrel,
Bújócskázom a nevető széllel.
Fa mögé bújok, utolér nyomban,
Szaladok fürgén, megelőz gyorsan.
Futok a hóban, libben a sálam,
Fütyörész vígan, sebesebb nálam.
Nyílik az ajtó, törlöm a lábam,
Meleget ont a kályha a házban.
Zörren az ablak, Szél koma rázza,
holnap is eljön, ezt dudorássza.
Susogó karját búcsúra inti,
Hópihecsokrát szanaszét hinti.
Aranyosi Ervin: Hóember
Hahó, a hó esett megint,
fehérre sápadt hegygerinc,
Budáról erre integet.
Hát ezért vártuk a telet.
És azért vártuk a havat,
mert lelkünk még gyerek maradt,
havon-jégen csúszkálni jó,
repül feléd a hógolyó.
Szerencséd van, mert nem talál.
Fehér alak nyomodban áll.
Fehér fején piros fazék,
mit hóval cukroz meg az ég.
Gombszemén vidámság ragyog,
nem szánon jött, s nem is gyalog,
Felhők szárnyán jött eddig el,
millió pihe lepte el,
S lám sárgarépát is kapott,
s boldog kis szíve megfagyott.
De ne hidd, hogy rossz neki,
örömét ebben leli.
Barcs János: Téli tájkép
Porhó szitál a dombon,
most csak annyi a gondom,
hogy egy szánkót szerezzek
s aztán nekieredjek:
lefelé a nagy partnak
a szánkóval sebesen,
vigyázva, le ne essem.
Devecsery László: Álom ringat
Téli éj és pihe hó,
álom ringat, csuda jó!
Reggel, mikor felébredek,
egy hóembert építhetek!
Téli éj és pihe hó,
álom ringat, csuda jó!
Reggel, mikor felébredek,
a szánkómra felülhetek!
Téli éj és pihe hó,
álom ringat, csuda jó!
Reggel, mikor felébredek,
hógolyózni elmehetek!
Téli éj és pihe hó,
álom ringat, csuda jó!
Reggel, mikor felébredek,
korcsolyát is felvehetek!
Téli éj és pihe hó,
álom ringat, csuda jó!
Reggel, mikor felébredek,
szép karácsonyt köszönthetek!
Ando Anita: Hó esett ....
Hó esett...s itt a tél,
lehullott sok falevél.
Hó esett...jött Fagyapó,
türelmetlen a szánkó.
Hó esett...nem kevés,
betakarja a vetést.
Hó esett...már fehér a táj,
bosszankodás és vidámság.
Hó esett...ez kinek jó?
Hideg, fagy talán bosszantó.
Hó esett...gyerekek örülnek,
síléc,korcsolya előkerülhet.
Hó esett...ez így van jól,
hóembert építs , hógolyózz!
Bartos Erika: Tél
Hófehér a város,
Lehullott a hó,
Jégcsap csüng az ágon,
Befragyott a tó.
Sapka nőtt a házon,
Sapkát hord a kút,
Hósapkás az autó,
Jégtükör az út.
Jégvirág a fákon,
Csillogó a táj,
Nagykabátba bújok,
Nyakamban a sál.
Szaladok a dombra,
Csiklandoz a szél,
Fürgén fut a szánkó,
Gyönyörű a tél!
Bartos Erika: Mókus
Mókus, mókus, makogó,
mancsában a mogyoró.
Makkot, gombát eszeget,
nem szereti a telet.
Mókus, mókus fut a fán,
ugrabugrál szaporán,
diót visz az odúba,
abból lesz a vacsora.
Baley Csenger: Fenyők dicsekednek
Pakolunk már,
hull a hó, kopog a jég,
Daisy fázik, téli éj, téli éj.
Hógolyóznak a gyerekek,
éjjel, pedig tüsszentenek.
Alszik a medve,
nincs felkelni kedve.
Bújj ki medve barlangból, barlangból,
ha nem bújsz ki,
én megyek be haragból, haragból!
Fázom, didergek,
hóembert építek.
Fenyők dicsekednek:
hóból angyalt készítek.
Benedek Elek: Tessék sült gesztenye, tessék
Tessék kisasszonykám,
Finom gesztenye,
Héja ropogós,
A bele omlós,
Nem hiszöm, lelköm,
Hogy ne ízlene.
Még a király sem
Evett különbet,
Nem látott szöbbet,
Ilyen omlósat,
Rip-ropogósat,
Csak ma adom pénzért,
Holnap adom ingyért,
Vegye meg, drágám,
Nem adom drágán!
2019.12.11 
Kategória: 