Madarak szép téli képek



Ferenczy Hanna: Január
Ezer konok
kis csepp kopog
árad, terül
tócsába gyűl.
Zúg, riogat,
hórongyokat
cibál a szél
- még itt a tél.
A kert komor,
csupasz bokor
ázott madár -
tavaszra vár.
De semmi jel,
fény nem felel
- a szürke ég
kék lesz e még?




Áprily Lajos:Hófúvás
Szilaj fehér ménes: vihar
robog völgyünk felett, az élen.
Szorongsz? Gyengül a szív s a kar.
Lesz-e erőd birokra télen?
A hó utat, nyomot temet
s a szél hajnalra új fagyot hoz.
De nézd a csepp ökörszemet:
milyen hetykén jön ablakodhoz.
Illeg-billeg, magot keres,
s a hóba bátran visszarebben.
Nem csügged a félelmetes,
viharos téli rengetegben.




Pósa Lajos: Az ökörszem
Piczi madár az ökörszem,
De azért én őt szeretem.
Gondtalanúl szökdécselget,
Fényeshátú bogárt kerget.
El-elbuvik a sövénybe,
Farakásba, repedésbe.
Már a másik pillanatban
Ujra itt van s tova illan.
Ha derűs vagy borus az ég:
Aranyos a kedve mindég.
Fa tetején, bokor alól,
Tüske közt is vigan dalol.
Egyszerű csak a ruhája.
Nem sokat ad a pompára.
Minek az egy vig madárnak?
Kertek, erdők dalosának?
Piczi madár az ökörszem,
De azért én őt szeretem.
Fiókjának jó szülője,
Hű dajkája, nevelője.
Pártfogója az árváknak,
Anyátlan kis madárkáknak.
Ha lát egyet elhagyatva:
Fölneveli, táplálgatja.
Hogyha tarlott már a határ:
Megy a daru, fecskemadár.
Az ökörszem nem megyen el.
Itthon marad, itthon telel.
Mikor zúg-búg a zivatar
S éjszaki szél havat kavar:
Kiül a ház fedelére
Vagy a sövény tetejére.
Hű marad zord hazájához,
Puszta kerthez, száraz ághoz,
Dala hozzánk vigan csendűl:
Egy hang a szép kikeletbűl.

Keresztcsőrű pinty






Verebek






Harkály - szép téli kép

Vörösmarty Mihály: Sas
Fák sudarán zápor s szélvész harcolnak időnként,
Mégis fenn a sas tartja királyi lakát.
Aki napot keres, a vésszel megvíni ne féljen,
Vagy köz lélekként tűrje, ha porba szegik.

































































