Szép versek

Belépés

Oldalak

Kategóriák

Képgalériák

Legfrissebb

Archívum

Linkek

Várnai Zseni:Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

"Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!"

(Devecsery László)

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött."
(Márai Sándor)

Meggyesi Éva

Ünnepkor

"Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok."

"Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme."
(Calvin Coolidge)

"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja."
(Horváth Attila)

"Akinek a szívében nincs karácsony,
nem fogja azt a fa alatt sem megtalálni."
(Roy L. Smith)

"Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket."
(Nicole Wise)

Mentovics Éva
Mikulás-Köszöntő

"Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted."

" A karácsony az az idő, amikor engeded, hogy a szíved vezéreljen." (Patricia Clafford)

A karácsony nem lenne karácsony ajándékok nélkül.

(Louisa May Alcott)

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés.
Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".
(Müller Péter)

Az ajándék nem csak a karácsonyban, de az egész évben benne van.

(Csitáry-Hock Tamás)

"A világnak azt kívánom:
legyen szívében karácsony!
Közeleg, ideér holnap,
szavaim már harangoznak."
(Falu Tamás)

"Soha ne aggódj a karácsonyfád mérete miatt! A gyermekeid szemében legalább 10 méteresnek tűnnek."
(Larry Wilde)

Weöres Sándor
Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

A karácsony a csodák időszaka, ilyenkor minden lehetségesnek tűnik.

(A semmi közepén c. film)

"Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok."
(Ady Endre)

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
(Vörösmarty Mihály)

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
(Arany János)

Szép versek - D.

2019.01.27

Dsida Jenő: Az első hó

A kis angyalkák szürkeszín szitáján

a földre szikra lisztszemek szitálnak

s a fehér földre mosolyogva, lassan

repülnek, szállnak.

Fehér a szántás, fehér a vetés,

fehér a ház, a sövénykerítés,

fehér a sírás és a nevetés.

Minden, minden fehér!

S akkor vadul, komoran

tanyát-ácsolva feneketlen zajnak, -

az első hóba beleterpeszkednek

az első varjak.

Dsida Jenő: Tél közepén

Csörren a cserfák csupasz ága,

Kegyetlen a hideg!

Csikorgó tél van, s zordon éjjel,

S a világ didereg;

Gyémántmezőket lát az ember,

Amerre elhalad;

A hókristályok ezre csillog,

Ropog a láb alatt.

Mint oszlop, mely a természetnek

Ékíti templomát,

Halvány, fehér füst száll magasra

A messzeségen át;

Felette néma fenségében

Az ég hatalmas boltja,

S a tájra titkos szürke fényét

A hold világa ontja.

Ó, fantasztikus, égi festmény! -

Az apró csillagok

Pislogó szeme - mint megannyi

Kis gyertyaláng - lobog,

Oltára fent a havas orma

A büszke szentegyháznak,

És zúgó dalt a rengetegben

Viharok orgonáznak.

A szünetek közt néma csend lesz,

Nem rezzen semmi hang,

Egy szárnycsapás sincs fent a légben,

Egy lépés sincs alant...

De mégis!... Vagy csak látomás tán?...

A sápadt holdvilágnál

Prédáját lesve jő egy ordas

és meglapulva járkál.

Deák Éva: Itt a tél

Itt van a tél december,

hóember

hó subáját vette fel.

Hópihécske száll libben,

éj csendben

gyertya lángja lebben benn.

Beborít a hótenger,

künn álló

csillagporos hóember.

Seprűnyéllel integet,

billeget

rajta kis madár, telet.

Sipkája meleg pamut,

kertkaput

rázza, szél szaporázza.

Jégkristályos piros orr

szénporos,

bekecs gombja egysoros.

Meleg suba jó lenne,

csordogál

csöpög majd, tavasz benne.

Della Mária: Behavazott

Ma reggel arra keltem

behavazott már a tél,

kinézni alig mertem,

fehér pihe térdig ér.

Fenyőfa földig hajlik,

vatta paplan a hátán,

tűlevél ki se látszik,

káprázatos e látvány.

Havat most nem seperek,

jó meleg a kis szobám,

addig még ki se megyek,

amíg tele a kamrám.

Dsida Jenő: Jövendő havak himnusza

Üdvözlégy, tiszta hó,

végtelen fehérséggel felszikrázva,

sötét, fagyos és hosszú éjszakákon

derengő fénnyel biztató -

Üdvözlégy, áldott tiszta hó!

Üdvözlégy, némaság,

melyben angyalos pihék szállingóznak

és feszül, lüktet százezer ujjongás,

mint égfelé-tárt havas ág -

Üdvözlégy, puha némaság!

Üdvözlégy, sejtelem,

korcsolyázatlan jövendőnk vidéke,

messze-érző álmunk

szánkázik néha csendesen -

Üdvözlégy, szűzi sejtelem!

Üdvözlégy, Eljövő,

kis sáros szürke, sivár világunknak

mondod, tarka bolyhos hermelinnel:

- Aludj, torony! Aludj, tető!

Üdvözlégy titkos Eljövő!

Devecsery László: Déridő...

Hókönnyű tél van.
Rejtőzöl magadban,
bujkálsz a fagyban,
feloldozhatatlan.

Fagyos a lélek,
hajol a szélnek,
hófúvás halmok
egekig érnek.

Hókönnyű tél van,
rejtőzködsz magadban,
jégvirág-gazban,
a szívedig fagyban.

Dombi László: Itt van a tél...

Itt van a tél, átadta langyos helyét a sokszínű ősz,
A zöld lombú fa, és egy bokor, - meztelenre vetkőzött.
Lehullatták sárgult levelüket, bizony nem védenek,
Rejteket sem nyújtanak a buja, titkos szerelemnek.

Zöldellő, tömör lombjaikkal a fák sem bólogatnak,
És a lombtalan tar, szürkén sűrű bokrok sem suttognak.
Nem bújhatnak egymáshoz nagyon fázósak, dideregnek,
Leveleik sem rezzennek, a széllel sem ölelkeznek.

Eljött a dér, a táncos fehér pihe-puha hópelyhek,
Tétován takarnak pőre bokrokat, és fatesteket.
Nem röppenek a magasba sem csivitelő madarak,
Színes szárnyú pillangók, sem s tarka, szárnyas bogarak.

Fehérbe öltözött a táj, készül a zord Faggyal a nász,
Ágyat vet a Hó leány, - este érkezik a Fagykirály.
Elmúlott a gigászi nász, dermedté lett a fehér táj,
Uralja a környéket szerte, - a sejtelmes köd homály.

Deák Éva: Téli reggel

Jégvirágos ablakomon,

Mint hó csipkés fátylon

Átszűrődő, nap fényének

Melegségére vágyom.

Kint hó dunnás tél,

Minden ezüstös fehér.

Bent kandalló lángnyelve

Libben, játékosan fahasábon.

Imbolygó árny szobám falán,

Puha paplan Jézus ágyán,

Meleg szobában örömünnep,

Gyanta illat mindent ellep.

S érzem, nem vagyok egyedül,

Teremtett csended elterül.

Veled indul a napom,

Tebenned bízom Jézusom.

Dálnoky Erzsébet: Fergeteg hava

Szikrázó fénysugarakat mosolyog a Nap
Lépteim gyémántként koppannak a jégbundájú
Ősi árkádok alatt

Hó-csillag ül fázó faágon
Szívemben zöld fényű szeretet-láng táncol
S lelkemben már hóvirágok nyiladozn

Dsida Jenő: December

A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudolász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél.

...Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete,

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat
csak azért, - mert fehér.

Domonkos Jolán: Tüllruhában egy hópihe

Tüllruhában egy hópihe
gyönyörű szép táncot járt,
az égből elszabadulva
tenyerembe beleszállt.

Feloldódtam az érzésben,
szépsége megragadott,
pici vízcsepp volt csak régen,
ami kristályba fagyott.

A tél hideg lehelete
csodás, mint egy varázslat,
ez az évszak fehér leplet,
havat hint a világra.