Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Archívum
Linkek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Várnai Zseni:Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!"

(Devecsery László)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött."
(Márai Sándor)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meggyesi Éva

Ünnepkor

"Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme."
(Calvin Coolidge)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja."
(Horváth Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Akinek a szívében nincs karácsony,
nem fogja azt a fa alatt sem megtalálni."
(Roy L. Smith)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket."
(Nicole Wise)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentovics Éva
Mikulás-Köszöntő

"Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

" A karácsony az az idő, amikor engeded, hogy a szíved vezéreljen." (Patricia Clafford)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A karácsony nem lenne karácsony ajándékok nélkül.

(Louisa May Alcott)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés.
Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".
(Müller Péter)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ajándék nem csak a karácsonyban, de az egész évben benne van.

(Csitáry-Hock Tamás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világnak azt kívánom:
legyen szívében karácsony!
Közeleg, ideér holnap,
szavaim már harangoznak."
(Falu Tamás)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Soha ne aggódj a karácsonyfád mérete miatt! A gyermekeid szemében legalább 10 méteresnek tűnnek."
(Larry Wilde)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

Weöres Sándor
Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A karácsony a csodák időszaka, ilyenkor minden lehetségesnek tűnik.

(A semmi közepén c. film)

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

"Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok."
(Ady Endre)

 

 

 

 

 

 

 

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
(Vörösmarty Mihály)

 

 

 

 

 

 

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
(Arany János)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szép versek - T.

2019.01.27

 

Torkos László: Álomra hajtod...
 
 
Álomra hajtod nemsokára
Nemes fa ismét bús fejed,
Borongó égbolt sirva gyászol
Haldokló, néma táj felett:
Beljebb vonul erdő s mezőről
A varjak éhes serege,
Dúlt fészkin a kis szárnyasoknak
Zordon szelek bús dalt zokognak,
Elszállt pacsirta s fülemüle.
 
Virág boritott ifju, ékes, -
Lehullt s a szelek elfuvák,
Gyümölcs piroslott lombjaid közt,
Letépte mind a kapzsiság.
Egy diszed volt még: sűrű lombod,
Attól is megfoszt im a dér,
Sápadt levél függ gyenge szálon,
Aludj szegény fa, - fényes álom,
Sötét valónál többet ér.
 
Mit ég és föld tőled elraboltak,
Az álom visszahozza mind:
Virágözöntől elboritva
Langy szélben ring az ág megint,
Dús lombok árnyán pinty s aranybegy
Fütyölve ágról ágra száll,
S ha majd elillan boldog álmod,
Nem fáj, hogy tőle meg kell válnod:
Való lesz, amit álmodál.
 
Ah, rám is néha boldogitva
Borul az álom fellege,
Multam feléled s üdve, bája
Sírjából mind kiszáll vele:
Az ifjúság tavaszmezőin
Bolyongok illat s dal között:
De álmaim ha elvonulnak,
Tavasz virágai mind lehullnak,
Avar marad csak - s őszi köd.

Tompa Mihály: Sárgultan áll...
 
 
Sárgultan áll az őszi föld,
De felpiroslik itt-amott;
Vér-e az, vagy szines haraszt,
Melyet szív vagy fa hullatott?
 
Halovány hó, szakadj... szakadj...!
Akár vér az, akár haraszt:
- A te szined vigasztalóbb! -
Fehér szinnel temesd be azt!

Tisza Domokos: A tél királya
 
Északi szél paripája
A pusztákon nyargal végig;
Végéjszaktól indulván el
Meg sem is áll végső délig.
Hólapályon visz az útja,
Egyenes, de néha görbe,
És mindegyik fordulásnál
Fagyos havat szór a körme.
 
Földig ér le hosszu farka,
Dombbá söpri lent a havat,
Fent repülő sörényébe
Kánya, varju belé akad.
Fut, és rajta ül nyergetlen
Hátán a tél zord királya,
Csapzott jégcsap a szakálla,
Éjszaki fény koronája.
 
Hangos sípot tart markában,
S mikor hegybe, házba útja
Megakad, - kél bősz haragra,
S mérgit a nagy sípba fújja.
Mire ádáz paripája
Általszöki akadályát,
És gyors lábbal fölkeresi
A puszták vad szabadságát.
 
Nagy-Karácson éjfélében
Imádsággal fenn virrasztok,
Inam reszket akaratlan,
Minden fogam összevacog.
Tán hideg lel? kérdik tőlem,
Mert nem látják, mert nem hallják
Ablak mellett elsuhanni
Gyors lován a tél királyát.

Tamás Sári: Télnek hangulata...
 
Ó, mily szép nagy pelyhekbe, 
kezdett hullni a hó, fent 
az égbe szállingózik, 
és alant a hótakaró.
 
Lent a földön dunnát képez, 
Mint lágy puha fehérség,
Ilyenkor a fáknak ágán, 
Mint csipke terül szét.
 
Ablakon keresztül ezt látva, 
Téli hangulatom támadt,
Hiszen már annyira vártam, 
Erre a téli csodára.
 
Hogy hulljon nagy pelyhekbe 
a hó, alant legyen hótakaró, 
s fent az égbe szállingózva, 
Érezzem a tél hangulatát. 

Torma Zsuzsanna: Hull a hó

 

Hull a hó, de nem csak
A magas hegyekben,
Ablakon kinézve
Gyönyörködöm én is
Fehér hópelyhekben.

Egyre jobban hullik,
Lefelé az égből,
Karácsony közeleg,
Talán meg is érem
Isten kegyelméből.

Ez a Télnek egyik
Legeslegszebb arca,
Virágba borulva
Nézi az ablakból
Rózsaszín Korallka.

Hótakaró alatt
Pihen az enyészet,
Melynek csak a Tavasz
Hirnökei vetnek
Márciusban véget.

Tompa Mihály: A tél
 
 
Felhők borongnak a magas bérc tetején;
Virágok ünnepe- s az oltárok helyén
A tél uralkodik, s törvénye oly kemény!
Aludjatok! - kiált a föld erőihez -,
Napfény, ne légy meleg! harmat, ne permetezz!
Foganást, születést irígyen ellenez.
 
Ibolya kis virág, szine halványlila,
Nem hozna ő tavaszt a tél pusztáira,
S ha kidugná fejét: meg kéne halnia!
Tücsökszó nem tüzes, magas pacsirtadal,
Nesz, mit nem a határ, csak a barázda hall;
Mezők órája te, hallgass el! még hamar!
 
Deli volt a bokor, s állt zölden, csokrosan,
- Dal s szerelem lakott keblében titkosan -
Most talpig meztelen: regény, dísz oda van!
Magas tölgy lombjait letépték a szelek,
Hogy idegen földön hányatva vesszenek...
 
Szegény fa, oh szegény bujdosó levelek!
Itt a halom busong, a puszta völgy amott;
De legnagyobb érte a zúgó folyamot;
A zordon tél reá
Békót önmagából készített és rakott!

Törő Zsóka:TÉLI ÖRÖMÖK


Megkérte Istenünk
drága angyalait
rázza meg mindegyik
hófehér szárnyait.


Csillogó, kavargó
pelyhekben hull a hó
belepi a rosszat
habkönnyű takaró.


Édes békét hozott 
lelkem elcsendesül
szememben könny helyett
öröm mosolya ül.


Elfedi a házat
süvege hófehér
dunna alatt alszik
jövő évi kenyér.


Maradj velünk soká
szépséges tisztaság
élvezzük a hulló
pelyheknek illatát...


Lelkemben fényképed
megmarad örökké
télnek ajándéka
változz örömökké...

Takácsné Tóth Krisztina: Hóesés

 
Mintha egy kéz,
ezernyi csipkét tépne szét.
Úgy hull a sok hópihe egyre,
fehéren, tisztán egymáson megpihenve.
Minden csillagocska, mintha horgolva lenne.
S ezernyi varázslat lakozna benne.
Nézd csak a csepp csodát hogy nő csak egyre,
vastag hótakarót borít a nagy hegyekre.
Süpped a láb is a roppanó hóba,
mintha csak édes porcukor volna.
Fenyők tűlevelén apró dunyha,
világnak minden zaja belefúlva.
A csendnek varázsát, hogy te meg ne törjed
surranó, suttogó legyen minden lépted.

 

Tóthárpád Ferenc: Téli csend


Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.

Hó-puha réten
roppan az ág,
büszke agancson
fagy muzsikál.

Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.

Tóth Árpád: Téli verőfény


Mit ablakom körülfog vén kerettel,
Megfrissül most az únt, szomoru táj,
Víg napsugár pingál aranyecsettel
Az ócska képen és restaurál:
A régi Mester megkopott müvét
Ragyogni szítja most az új lazúr,
E vén világba zárt örök szivét
Feldobogtatja nékem most az Úr.

Egy ócska házon a rőt téglakémény
Most ég felé bíbor kedvvel feszül,
Az égbe szökken víg erotikával,
S az édes levegőbe idvezül.
A lanka dombok telt, kerek vonalja
Kigömbölyül szelíden a leples, tiszta hóra,
Hűs paplana alatt a dús föld, mélyen alva,
Most szívja kebleit tán duzzadóra.

Jó volna a mezőkre futni mostan,
Ugy-e szivem, bánat beteg bolondja?
Torkomból, melyből vér hördült pirossan,
Hurrák skárlát szökőkútja bugyogna.
Két fáradt, bús karom a ragyogásba fúrnám:
E két karon, mely az égbe ivel,
E két feszülő, lüktető csatornán
A boldog magasságba folyni fel!

Csitt! megvakult a fény, oda a részeg percek ...

Thándor Márk: Esti köszöntő


Hunyd le szemed, s lásd az édent,
áldott, meleg hóesésben.
Táncoljanak hegyek, völgyek, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

S ha már lengedezik az álom,
nyújtozz végig a pihe-puha ágyon,
hagyd, hogy csodáljanak az éjben,
lángoló csillagok az égen.

S akkor én is becsukom szemem,
arcodat csillagként lesem,
táncolnak álmok, vágyak, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

Megosztás: Facebook TwitThis Kategória: Téli világ, versek... Hozzászólások  

Szép versek - T. hozzászólásai

Szólj hozzá

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.002 mp