Tavaszébredés versek, képek

Belépés

Oldalak

Kategóriák

Képgalériák

Legfrissebb

Archívum

Linkek

Várnai Zseni:Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

"Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!"

(Devecsery László)

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött."
(Márai Sándor)

Meggyesi Éva

Ünnepkor

"Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok."

"Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme."
(Calvin Coolidge)

"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja."
(Horváth Attila)

"Akinek a szívében nincs karácsony,
nem fogja azt a fa alatt sem megtalálni."
(Roy L. Smith)

"Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket."
(Nicole Wise)

Mentovics Éva
Mikulás-Köszöntő

"Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted."

" A karácsony az az idő, amikor engeded, hogy a szíved vezéreljen." (Patricia Clafford)

A karácsony nem lenne karácsony ajándékok nélkül.

(Louisa May Alcott)

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés.
Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".
(Müller Péter)

Az ajándék nem csak a karácsonyban, de az egész évben benne van.

(Csitáry-Hock Tamás)

"A világnak azt kívánom:
legyen szívében karácsony!
Közeleg, ideér holnap,
szavaim már harangoznak."
(Falu Tamás)

"Soha ne aggódj a karácsonyfád mérete miatt! A gyermekeid szemében legalább 10 méteresnek tűnnek."
(Larry Wilde)

Weöres Sándor
Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

A karácsony a csodák időszaka, ilyenkor minden lehetségesnek tűnik.

(A semmi közepén c. film)

"Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok."
(Ady Endre)

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
(Vörösmarty Mihály)

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
(Arany János)

Tavaszébredés versek, képek

2019.11.14

Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

"Jó reggelt, Nap, ég,

hegyek,aludtunk egy éven át..

"Így köszönnek a kibújó

hóvirágok, ibolyák.

"Jó reggelt, szél, fellegek,

jó reggelt, te szép világ!"

Bólogat a kék ibolya,

nevetgél a hóvirág.

"Jó reggelt, fa, kis bogár,

mikor hajt rügyet az ág?

Mikor lesz az ágon levél,

levelek közt száz virág?"

"Jó reggelt, virágszedők,

Örül, aki minket lát..."

Jő a tavasz, hirdetik a

Hóvirágok, ibolyák.

"El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt."

(Ernest Hemingway)

Itt-ott megbújva dacol még a hó,

Mint félrebillent, összetört hajó.

De másutt táncot jár a napsugár

S az alvó erdőt csókkal illeti.

A márciusi langyos napcsudán

A hóvirág szirmát készítgeti,

S mint erdő szüze - bár rejti magát -,

Ő hirdeti a tavasz hajnalát.

(Móra László)

Kulcsár Tamás: Tavaszköszöntő...

Ledobja téli köpenyét a táj,

ébred, élénk színekre vált.

Nyílik már a tőzike, sáfrány,

énekel a cinke, sármány,

pattan a rügy, zöldül az ág,

tavaszi hajnal virrad rád.

Cseresznyéskert bókol,

hófehér óriás csokor.

ibolyakék tenger,

mily színes ez a reggel,

melegszik az idő,

éled, kél az erdő.

Virágillat, szerelem,

nem hiába szeretem,

Tavasz, te vagy a legszebb,

a legkedvesebb nekem.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:

havas a hegyek teteje,

sehol egy árva virág -

zúzmarás a fán az ág.

Ám télután egy reggelen,

csoda történik a hegyen:

kibújik a hóvirág,

s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:

itt a tavasz nemsokára,

kizöldülnek mind a fák -

Isten hozott, hóvirág!

Molnár Rózsa: Hóvirág

Sodrott titkaiban

alázat-sorsú élet reszket.

Léte hangtalan,

csak az Isten hallja meg.

Vizes cipőivel a szél

remegő lépteket fél

sziromdombjaira,

- nyomában

mezők hangolják

a tavasz dalát;

s csírakezekkel

hímeznek gyökér-fonalú életet

a sűrű szövésű föld

vásznába.

Csöpp virág.

Erőtlen erejében

az idő ismétlőjele:

fagyláncolta göröngypárnák közül, ha kél,

hogy csengettyűzzön a készülődő tavasz-misén.

Szelíd magánya

a tavasz nyitánya.

Kökény Éva : Tavaszra várva

Csak egy parányi pillanat

volt, egy különös pillanat,

mikor a parkon át menve

a lábam mellett suhant el

egy fecske

– vagy nem is fecske –,

egy kicsi testű madár

boldog-csivitelve

tán jöttöd jelezte

Tavasz! Te várva várt!

Siess kérlek, jössz-e már?

Fekete István: Hóvirág

Illatod a földben hagytad, mélyen

És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.

Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,

Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,

És marokkal tép, aki elér.

Nem ismered a daltzengő májust,

Szirmodra fagy hideg, ónos eső,

Mégis szívemen hordom bokrétádat,

S ha nem néznek, megcsókolom a szádat,

Mert te vagy - te vagy a: Legelső...

Kökény Éva: Február

Már tavaszillat

volt a levegőben,

s kíváncsi fejét

kidugta a hóvirág,

de nézd!

Újból rohamra

indul a tél:

rázza ablakom,

kopog, zenél –

s kint az utcán

újból tépi a ruhám,

az arcomba

megint zord

havat hord

a metsző hideg szél.

Fésűs Éva: Hóvirág

A hó alól üdezölden

kibújtam, és felkötöttem

pici, fehér bóbitámat,

jó hírt hoztam a világnak!

Alszik még a zúzmarás fa,

fogva tartja fagy varázsa,

de a föld szíve titokban

egyre melegebben dobban.

Erdő, mező, ébredjetek!

Tavasz tündér a vén telet

napsugárral csiklandozza,

míg elcsöppen jégcsap-orra!

Végh Sándor: Tavaszváró elé

Tél lett újra, valóban,

egy röpke ideig.

A megfagyott perc

azonnal el is olvad,

remény hallgat, kisegít.

A búcsúzó tél siratja

utolsó pillantását,

de nem oly gyönyörű.

Hideg könnyei hullanak

a szeretet öreg arcára,

szépsége egy pillanat

alatt sárrá mocskosul,

melyet tapodunk ádázul

észre sem véve, hogy

azzá leszünk mind

a teremtő cipőtalpán.

Mi volt-e kis hópihe?

Megfagyott szeretet?

Az idő meg közben

rajtunk nevet.

Pósa Lajos: Tél és tavasz

De mogorva, de goromba

Ez az öreg télapó!

Meg-megrázza a szakállát,

S hull belőle, hull a hó.

Szél koma se szundikál,

Éjjel-nappal muzsikál.

Télapó meg haragjába'

Csak a havat hajigálja,

A vándorlót betemeti,

Jó éjszakát kiván neki.

Jégcsapot tűz az ereszre -

Sir a madár, oh, ereszd be!

Várj csak, várj csak, te kegyetlen,

Te mogorva télapó!

Lesz még tavasz: nem kell bunda,

Nem kell meleg takaró!

Leszáll az az égi lány

Napsugaras kocsiján,

Kis kosárral a kezében,

Mit nem csinál jó kedvében!

Csókot nyom a fehér hóra

S ibolyával teleszórja,

Nem didereg kinn a madár,

Fenn a fényes magasba' jár.

Aranyosi Ervin: Tavaszébredés

Tavaszi szél tépi a fákat.
Aranyló napunk ránk tekint.
Föld mélyére bújik a bánat,
életre kelnek sejtjeink.
Apró virág, hófehér szirma,
hirdeti itt a kikelet.
A hófoltokra rá van írva:
Elűztük végre a telet!
Megújult erővel az élet,
ősi jussát követeli,
A tél eliszkolt, s a természet,
madárdallal megint teli.
Hit és remény most újra éled,
vidáman dobban a szívünk.
Téli álmod tán elmeséled,
s egy szebb jövőben is hiszünk.

Ecsedi Éva: Tél-temetés

Lassan ébredt fel a természet,

a kikelet váratott magára.

Tél uralta továbbra is a földet

féltékeny volt a szép tavaszra.

Fel-felvillant a Nap mosolya, tüzet

még sem élesztett, gyenge volt lángja,

nem perzselte fel a szíveket,

hidegen kúszott borzongása.

Csontokig hatolt, közben kacagott,

azt hitte mókás, pedig szomorú

volt, ahogy minden nappal becsapott,

de elnyerte méltó jutalmát legott,

sírján tulipánból nőtt koszorú

virult, mikor a tavasz rá lecsapott.

Jóra fordul minden rossz, ha Aslan visszatér,
Megfizet a gonosznak a sok-sok bánatért.
Ha összecsapja mancsait, elszökik a tél,
Ha megrázza a sörényét, a tavasz visszatér.

(Clive Staples Lewis)

Nemes Nagy Ágnes: Jácint, hóban

(részlet)

Most meg esni kezd a hó. Áll a kék jácint az ablakban, két üvegtábla közt, és mögötte egy váratlan hóesés hömpölyög. Februári hóesés, nagy pelyhű, vizes, majdnem színpadias, mintha csak markírozná a havat az időjárás: túlságosan szép, idillien kavargó. De sűrű, de zuhogó; a remek kék növény ebben a hózáporban úgy hat, mint egy szürrealista filmjelenet. A fehér háttér előtt kéken, a mozgó háttér előtt mozdulatlanul, a hóháttér előtt teljes növényi gálájában olyan kihívó kontraszt, amilyet csak nagy fejtöréssel lehetne kimódolni, ha véletlenül nem állna itt az orrom előtt.

"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."

(Csitáry-Hock Tamás)

Mysty Kata: Tavaszra várva

"Tavaszt várnak a a szívek,
hittel telve a hívek.
Az alvó természet ránk
ébredőn kitekintve vár;

Szaladni vágyna megint,
magokat szórni kint:
a nem mozdulókra - csak legyint,
játszva egy nagyot kacsint.

A föld palettájára zöldet fest
fényt rajzol homlokán az est.
Kékül a tó vize, tisztul,
békülőn minden beindul."

Aranyosi Ervin: Hóvirág

Zord télnek sötétjében alszik a világ,

amikor előbújik az apró hóvirág.

Még fák ágain táncol, a hideg tél szele,

ám e picinyke élet, mégis dacol vele.

Törékeny, zöld levélkék, védelmező kezek,

védik a karcsú szárat, óvják az életet.

Fehér apró virágok, lehajtott, kis fejek,

a szolgáló alázat példája ez lehet.

Bátor, törékeny hírnök, tavasz küldötte Ő,

S úgy várjuk évről-évre mikor bújik elő?

Halász István: A hóvirág

Hófehér hóvirág int felém.
Az ablakon át nézem én.
A környékre a várt tavasz
jönne már, de a táj még havas.

A hóvirág a hó alól kacsintgat.
A dühtől tobzódó szél mindent ringat,

megcsavar, megráz és rögtön tovább zúg.
Szinte sehol nincs egy szélmentes zug.

A hóvirág minderre meghitt, szép vigaszt nyújt.
Szelíden bólint. Neki mindegy a szél hogy fúj.
Csak ring, ring csendesen, szolidan, szelíden.
Szerintem a tavasz e virággal így üzen.