Várnai Zseni: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
Sarkady Sándor: Hóember
Szikrázik a hótenger,
elkészült a hóember!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!
Seprűnyél a kezében,
vaskalap a fejébe!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!
Vörös Judit: Télnek öröme
Télidőben, nagy kabátban,
térdig érő kis csizmában,
topogni a puha hóban,
jaj de jó, hű de jó!
Domboldalról szánkó csúszik,
fagyos jégen meg nem botlik,
hóbuckákon általugrik,
Jaj de jó, hű de jó!
Udvaron áll a hóember,
seprűje van, mégsem seper,
kalapja egy bádogveder,
jaj de jó, hű de jó!
Hógolyókat összegyúrni,
valakit jól megdobálni,
majd kacagva elszaladni,
jaj de jó, hű de jó!
Estére már elfáradni,
dideregve hazamenni,
meleg ágyba belebújni,
jaj de jó, hű de jó!
Hold nevet be az ablakon,
csillag táncol a falakon...
Elsiklanak könnyű álmon,
jaj de jó, hű de jó!
Zelk Zoltán: December
Az udvaron vaskalapú,
krumpliorrú hóember
hirdeti, hogy megérkezett
szélparipán December.
Az ajtóban, a küszöbön
lapul a házőrző eb,
nem szereti ő sem a vad
decemberi hideget.
Az ablakon cinke kopog.
"Jóemberek, jó napot,
nincs eleség az erdőben,
kérek egypár falatot!"
Az ereszről csüng a jégcsap,
a háztető csupa dér-
ha már itt van, azt se bánjuk,
majd elmegy megint a tél.
Szepesi Attila: Széllel szálló esztendő - január
Havon sikló január,
arcot pirosító,
száncsengővel csilingelő,
cinkét szomorító,
világító jégcsapokkal
fagyot élesítő.
Sarkady Sándor: Jön a tél
Dér, dér, diridér.
Didereg a pipitér,
Elszökött a napsugár,
Tegnap óta köd szitál.
Dér, dér, dara, dér,
Lepereg a falevél,
Holnap havat hord a szél –
Holnapután itt a tél.
Tóthárpád Ferenc: A hóember
Bár neve: ember,
hóból a lába,
hóból a törzse,
hó a ruhája.
Tán nem is ember!
Vagy talán mégis?
Meg sose moccan,
tudja a szél is.
Veress Miklós: Jég
Jég! Jég! Jég!
Palota az ég!
Hókirálynak
jégvárában
állok talpig zúzmarában.
Ha volna még,
könnyem hullna.
Az is csak jég-
eső volna.
Tóthárpád Ferenc: Fogócska a hóban
Ébred a határ,
puha künn a hó.
Kedvem ragyogó,
te vagy a fogó.
Messze szaladunk,
csuda szép a rét!
Jönnek mivelünk
kicsi cinegék.
Huss! Cinege, huss!
Fuss a havon, fuss!
Weöres Sándor: Tél
Hó a mező takarója,
hűvös a nap, fogy a láng.
Délen a fecske, gólya
gondol-e ránk?
Nincs dal az ég hidegében,
károg a varjusereg.
Mégis a szán fut a jégen,
gyerekek!
Tótháprád Ferenc: Tél, hó, jég
Tél, tél, tél,
havas tűlevél.
Fenyőerdő rengetege
apró pihékkel van tele,
az égig felér.
Hó, hó, hó,
ágat ringató.
A fa csúcsán mókus lépked,
kémleli a messzeséget,
mancsa közt dió.
Jég, jég, jég,
fehér messzeség.
Messzeségben – csirram-csörröm –,
krampusz ül a nagy bőröndön,
fogja a fejét.
Lóg, lóg, lóg,
lóg az orra, lóg.
Vigasztalják a gyerekek:
„Te is kaphatsz még eleget,
cukrot meg diót,
földimogyorót!”
Pósa Lajos: Hahó! Hahó!
Hahó! Hahó!
Esik a hó.
Itt a tél hidege,
Fázik a cinege.
Zim-ziri-zim, fütyül a szél,
Halljátok-e, brr! mit beszél?
Varjú károg a fatetőn,
Farkas ordít kinn a mezőn.
Hahó! Hahó!
Esik a hó.
Ágon-bogon zizeg-susog:
Jó éjszakát, kis mókusok!
Hahó! Hahó!
Esik a hó.
Tapsifüles nyulak
Boglya alá bújnak.
Állj meg, állj meg vándorlegény,
Hova mennél mostan szegény?
Pattog a tűz a kályhában,
Jaj, de jó most a szobában!
Hahó! Hahó!
Esik a hó.
Ágon-bogon zizeg-susog:
Jó éjszakát, kis mókusok
Zigány Árpád: Ha fölülök...
Ha fölülök a szánkóra,
mint a szél, úgy röpülök;
Kiabálok, sikongatok
tiszta szívből örülök;
Kalapomat meglengetem,
olyan nagyot kurjantok,
Hogy a hegyek zúgva verik
vissza a nagy visszhangot;
Még a kutyus is kedvet kap,
amint mellettünk lohol:
Kilógatja vörös nyelvét,
vigan ugrál és csahol.
Péter Erika: Kis téli zene
Zümmög a tél.
Tücsök helyett
jégcsap zenél.
Szél táncától
ablak koccan.
Télmuzsika
fagy a tóban.
Zelk Zoltán: Hóember
Csillog a fákon a zúzmara,
ragyog, mint az ezüst,
s repül a sivalkodó szélben
akár a por, a füst.
Serényen dolgozik három gyerek:
fagyos kezeikkel
gyúrják a havat, mint agyagot,
készül a hóember.
Szénből, kavicsból kap szemeket,
hadd nézze: a világ
milyen fehér! S milyen szépek
az ezüst téli fák.
Pósa Lajos: A fehér vadász
Futnak haza a kis
Tapsifüles nyulak,
Bokor alá bújnak,
Ott is meglapulnak.
Kérdi tőlük apó:
– Mi ütött belétek?
Megnémultatok-e,
Mert egy szót sem értek!
...Nagy ijedelmükben
A foguk is vacog,
Végre a legbátrabb
Ilyeneket makog:
– Jaj apó, végünk van!
Künn a mezőn jártunk.
Havas erdő szélén
Fehér vadászt láttunk!
Fekete a szeme,
Kajla a bajusza,
A puska a vállát,
Majdhogy le nem húzza!
Nagy kalap a fején
Szél lengeti tollát...
Piff nekünk, paff nekünk,
Ha valahogy meglát!
Nagyot kacag apó:
– Gyertek csak utánam!
Azt a fehér vadászt
Tegnap én is láttam.
Ne féljetek, nem szól
Annak a puskája...
Hóember az, nyuszik,
Makogjatok rája!
...Csaptak is körülte
Olyan mulatságot,
Hogy a fehér vadász
Olyat sose látott.
Pataki Edit: A Hóember
Hej, Hóember, Hóember,
répaorral, szénszemmel,
nem fázol meg a fagyban?
Nagyon vékony sálad van!
Begomboltad kabátod,
szemléled a világot.
Seprűnyéllel szalutálsz,
házunk előtt vártán állsz.
Piros fazék kalapod
a szél ellen fordítod.
Megvastagít hóbundád,
nem tartasz fogyókúrát.
Elvesztetted a kesztyűd?
Hogy fogod így a seprűt?
Te nem várod a tavaszt,
jól tudod, hogy elolvaszt.
Tóthárpád Ferenc: A szél és a hóember
Szól a szél: – Hát jöjj velem
csillagszórós éjjelen!
Én játszom a lombokon,
te csúszkálsz a dombokon.
A hóember válaszol:
– Látsz tollat a hátamon?
Ezt a rétet szeretem,
itt a legjobb énnekem.
Hiába hívsz, nem megyek,
sötétek a fellegek.
Véled sosem szaladok,
hiába csalsz, maradok!
Egy lépést sem mozdulok,
még csak meg se’ moccanok.
Lábam fagytól nehezül:
szaladgálj csak egyedül!
Szép Ernő: Hó
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek
Tóthárpád Ferenc
A hóember és a kalucsni
Fázik a kertben a
hóember.
Köss a nyakába sálat!
Húzz a fejére
fémkucsmát,
majd igazítja magának.
Hogyha továbbra is
csuklik,
adj neki könnyü kalucsnit!
Pataki Edit: A tél örömei
Fagy apó most a vidéken szaladgál,
siet, mégis megáll minden kisháznál.
Az ereszre jégcsapokat kopácsol,
az ablakra jégvirágot varázsol.
A tavacskát jégpáncélba burkolja,
a lurkókat korcsolyázni kicsalja.
Domboldalra vastagít most hómezőt,
lesiklásra buzdítja a síelőt.
Sok gyerek vív egymással ma hócsatát,
a másik meg szánkójával nekilát,
lesiklani árokpartról, jaj, de jó,
ha felborulsz, vizes páncélt ad a hó.
Estefelé haza kéne indulni,
holnap bizony iskolába kell menni...
A mai nap a szabadban jól eltelt,
a hideget kezed, lábad, füled, orrod
(lila orrod) bánta meg.
Tarbay Ede: Szállingó
Puha hó,
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó,
nevetés a csengője,
gyertyafény a gyeplője,
jégsörényes, szeme szikra,
csillagot rúg víg patkója,
puha hó,
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó.
Weöres Sándor: Csupa fehér
Reggel süt a pék, süt a pék
gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
belepi a várost.
Taligán tol a pék
gezemice-lángost.
Tordon Ákos: Hószakadás
Szakad a hó javából-
fehér pelyhes dunnából.
Szakadt dunna pihe-puha pelyhe
ha hozzánk hull, akkor hull jó helyre.
De a szomszéd, hogy ne irigykedjen,
udvarára kétszer annyi essen!
S ha neki jut, más se szomorkodjon:
az áldásból hét falunak jusson!
Jut is, marad is, amíg el nem olvad.
Hány tonna hullt? Megszámolom holnap.
Tóth Bálint: Lucaszékre álltál
Lucaszékre álltál,
Hány boszorkányt láttál?
Likas főzőkanálon át
angyalt is találtál.
Havas téli templom
fehérben menyasszony,
jégcsap kötőtűkkel vár a
tavasz-javasasszony.
Lát a pásztor álmot,
legelőkön lángot,
hasig hóban megrekednek
a háromkirályok.
Kocsonyában körmök,
öreg bőgő dörmög,
hóbubára a jászolban
villát hány az ördög.
Barom meg nem szólal,
bárány sem fennszóval,
népek gyűlnek a tornácon
aganccsal, ki tollal.
Orján szúrós torma,
koccintgatnak sorra,
vörösborral, pálinkával,
mennyegzőre, torra?
Kakas szól, szédülnek,
Lucaszékre ülnek,
földön túlra, holdon túlra
szépen elrepülnek.
Már alig világol,
mákszem a föld távol,
azt is lesöpri egy angyal
az ég asztaláról. llal
2019.12.13 
Kategória: 